csak egy átlagos pénteki délutánnak indult. ahogy sétáltam a tenger parton a nap fénye olyan gyöngéden simogatta testem, s melegség járta át szívem. fejemben daloltam egy dalt mi vidámságra késztetett. hallottam a tenger zaját a madarak csipogását és napfény sugarait a kellemes szellő süvítését a pillangók szárnyalását. halvány kék selyem ruha simult testemen, s gyűrű göndör arany szőke hajam fújta a hűs szellő. szemem becsuktam és átengedtem magam a természetnek. orcámat erősen sütötte a nap fénye, a lábamat mosta el a homokos tenger vize. mikor kinyitottam szemeim, a szél könnycseppeket késztettem az arcomra. egyes egyedül voltam a tenger parton, körülöttem csak a természet. nem éreztem magam magányosan mégis valami hiányzott abban a pillanatban. hirtelen egy gitár hangot hallottam a hátam mögött, s mikor hátra néztem ott álltak azok akikre mindig számíthatok a barátaim. mikor megláttam őket a szememből egyre jobban hulltak ki a könnycseppek. mikor már a nap lenyugvóban volt a tenger parton ülve gitároztunk és énekeltünk. akkor abban a pillanatban úgy éreztem, hogy tökéletes az életem, s ennél többet nem kívánhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése