a hirtelen jött sötétség, a hatalmas színes fények, a tomboló közönség közepette..a szíved majd kiesik.átadod magam a zenének..az érzésnek ami le írhatatlan.ahogy az első sorban tombolsz..mögötted az őrjöngő közönség.érzed a jelenlétét.érzed, hogy ott van..sorokkal a hátad mögött.a szíved lüktet.érzed, hogy érzi a jelenléted.tudod, hogy te meg ő az nem csupán ti, hanem egy egész.a zene hangosodik..a szíved egyre jobban lüktet, ő egyre jobban közeledik.úgy érzed már nincs határ. ahogy egyre közelebb ér a fények gyorsabbak a zene ritmusosabb, a közönség durvább,hangosabb.már csak egy lépés és melléd áll...mikor megteszi azt az egy lépést. a húrok elszakadnak,a fények kicsattannak,a közönség eltűnik,a zene elhallgat.csak a sötétség van és ti.ahogy melletted áll..a kezeitek összeérnek,nem kapsz levegőt,nem tudsz megszólalni..és mikor egyenesen belenézel a szemeibe tudatosul benned, hogy Ő az.aztán azon kapod magad, hogy az ajkaitok összeérnek..majd a másik pillanatban eltűnik, a fények újra hatalmasak, a zene újra üvölt, a közönség ismét tombol. és te egyszerűen nem tudod felfogni, hogy ez megtörtént.