cső

mi van? nem tudom, annyira nem tudok semmit. annyira nem értek semmit. annyira rossz a kedvem a semmi miatt. úgy érzem unalmas és elhagyatott minden. úgy érzem nincs életem. úgy érzem világgá kéne menni. egy üres halmaznak érzem magam. annyira unalmas most minden. annyira távolinak érzek mindent és mindenkit. elérhetetlen számomra az elérhető. űvöltenék, törnék,zúznék mindent. annyi ideg van bennem, csak egyszerűen nem tudom miért. annyira idegesít, hogy nem tudom mi van,hogy nem tudom miért van ez, hogy nem értek semmit sem. mintha egy üres fekete mező közepére tettek volna, mint egy bábut azzal a céllal, hogy találj ki innen a valóságba..ajtók nélkül. veszélyben érzem magam.úgy érzem mindent elvesztettem. nem tudom mit kéne tennem. nem tudom miért írok ide. nem tudom miért érzek így. nem tudom miért érzem magam így. idegesít. szia

?

egyedül érzem magam..tehetetlennek érzem magam..úgy érzem magamra hagytak, mint egy csecsemőt, és senki sehol.a világ üres, nincs kinek beszélnem.akarok valakit, de magam sem tudom, hogy komolyan gondolom.talán csak egy pár napos kis hülyeség az egész. de mi lesz szeptembertől.? belese merek gondolni,úgy őszintén...nem tudom.semmit sem tudok.olyan zavaros minden.egy hónapig olyan jó volt minden.nem éreztem EZT...ezt a szomorúságot,ezt a zavarodást,egy hónapig olyan jó volt minden,úgy éreztem boldog vagyok, de úgy érzem ennek vége. nem tudom...sírnék, de nem tudok. félek a szeptembertől...ha belegondolok...mikor azt hittem ő van ott majd kiugrott a szívem.ez nem normális...NEM ISMEREM.nem is én lennék...meg most itt két személyről beszélek.úr isten mi van itt.? most ki meg mi meg hogy meg mi van.? az egyikre először azt mondtam fhuj.. most a fejembe forog össze vissza. a másik az meg teljesen mindegy ez aj ez elmagyarázhatatlan,felfoghatatlan.ez a sors. ha ennek így kell lennie akkor így kell lennie.kíváncsi leszek mi lesz szeptembertől...meg fogok őrülni? aj istenem olyan hülyének érzem magam.szia

always remember me

ááh

ez mi? fojtogat ez az érzés, de nem tudom, hogy mi. egyedül érzem magam. mintha valami elakarna szakítani a külvilágtól.mintha az összes eddigi embert akit szerettem elakarná tőlem venni valami.a sötétség átölel mindent. egy sötét utcát látok magam előtt,ahol sétálnak a barátaim a sötétségbe, mintha magamra hagynának. szorít ez az érzés, sírásra késztet.mintha elkel lenne utaznom és új életet kezdenem.új élet..új emberek..új érzések.lezárni a régit, megnyitni az újat. nem bírom már. az a borzasztó, hogy magam sem tudom, hogy mit nem bírok. talán azt is részben, hogy érzed..olyan érzésed van, hogy kell, hogy legyen valami, mert úgy érzed ti egymásnak vagytok...haha és akkor ilyenkor tör rám a "menj falnak a fejjel" érzés. amúgy ez konkrétan mi.? megint össze vissza írok mindent. annyira utálom ezt az egészet, annyira rendszertelen minden, most annyira össze zavarodott minden. most annyira szükség lenne valakire, de baszhatom, elegem van már mindenből.fogalmam sincs miért.lehet ez csak pillanatnyi érzés.olyan ideg van most bennem, nem tudom mi van velem.ordítanék,sikoltoznék,sírnék.csak nyugodjak le. szia