2/26/2010

nonono


úgy érzem nem tudom, hogy hol vagyok. nem találom magam valahogy sehol sem érzem azt, hogy "na ez az én világom örökre itt maradnék". mindenki más körülöttem. ha kettesben vagyok a barátaimmal olyan jó. de ha társaságba mindannyian mások. persze nem rossz néven, de akkor olyan érzésem van mintha nem magukat adnák. úgy érzem ha valaki velem van kettesben [barát] akkor az sose érzi jól magát és várja, hogy végre megérkezzenek a többiek. én mindig mondom nekik, hogy nyugodtan menjenek de sose mennek de miért nem mennek? nem zavar ha ott hagynak csak könyörgöm érezzék magukat jól. ezen az estén jól éreztem magam pirossal előre mentünk és ketten maradtunk utána pedig táncoltunk és jó este volt. de úgy éreztem egy másik barátra, hogy nem igazán szeretne velem lenni és mintha csak azért jönne velem, hogy ne sértődjek meg. de engem nem zavar ha mással megy csak szórakozzon. van még két barátom mikor velük vagyok úgy érzem nem vagyok oda való ők ketten érzik magukat igazán jól. de mikor régen hárman voltunk akkor én is épp úgy jól éreztem magam és még mindenki mással. de kezdem elveszteni az egyensúlyt. vajon vissza kaphatom?

....

amikor írtad, hogy mennyi mindenen keresztül mentem. ezek alatt miket értesz? mindent írj le miket értettél. kíváncsi ember vagyok tudod jól.és nem nem nem...nem akarok erről beszélni inkább meg tartom magamban. nem szeretek erről beszélni, mert úgy érzem akkor nem adom önmagam. sajnálom de nekem ez nem megy. válaszoljmajdholnap

2/25/2010

elégacímből


talán én jobban ragaszkodom az emberekhez, mint ők hozzám és ezért néha úgy érzem, hogy kicsi vagyok. jobban ragaszkodom a testvéremhez, mint ő hozzám azt mondják, hogy legyek benne biztos, hogy ha valami bajom esne ő fel ülne az első vonatra és haza jönne. de én ezt nem hiszem el. úgy gondolom ha nekem valami bajom esne ő ott maradna ahol van és azt mondaná oké. tegnap este úgy érzem magam mintha nem én lennék és csak egy álarc lenne előttem..tegnap este úgy érzem magam mintha nekem nem szabadna, hogy legyenek érzéseim nem tudom megfogalmazni a mondani valóm. egyszerűen úgy érzem magam mintha nem magamat adnám de hát hogy adjam magam miközben azt sem tudom melyik is vagyok én ? ha ordítani és merész dolgokat kell tenni úgy érzem nem én vagyok..ha meghúzódom és csendben vagyok már kevésbé érzem azt, hogy nem én vagyok. igazából nem tudom mikor érzem azt, hogy én vagyok vagy sem. új élet? új társaság? nem mondom ki a véleményem..az igazi véleményt a barátaimnak, mert függök az emberektől és úgy érzem már nincs saját véleményem. most ebben a pillanatban úgy érzem magam, mint akinek tiltott az, hogy legyenek érzései és akinek fel kell nőnie. miért nem lehetek egy 6 éves lány aki játék világban él? nem mondom ki az érzéseim és most is úgy érzem, hogy ez nem én vagyok, mert egyszerűen ha érzésekről írok mindig ezt érzem. ez normális? valaki pofozzon meg. most legszívesebben fel ülnék egy végtelenig járó vonatra és talán...TALÁN a világ másik felén leszállnék. de abban sem vagyok biztos. nem vagyok merész ember és sose vagyok benne a merész dolgokba én inkább csak szemmel figyelem a dolgokat de szívem mélyén úgy érzem én is benne akarok lenni és megtenném de nincs hozzá elég önbizalmam és bátorságom.

2/22/2010

withme


feküdtem a másfél méteres fűben az eget bámulva. tőlem 100 méterre az ország út sok kocsi zaj. sikerült kizárni a hangokat és csak álmodozni. ahogy ott feküdten a fűben és néztem a színtiszta kék eget arra gondoltam, hogy nyugalmasabb pillanatot nem is kívánhatok. a pillangók úgy szárnyaltak felettem, mintha zene szólamra táncolnának. a szellő gyengéden fújt..és elszállt a halvány rózsaszín színű sálam. a nap úgy sütött, mint még soha az eső csepergett és halvány szivárvány keletkezett. hirtelen megzavarta a nyugalmamat a fűben lévő mocorgás. figyelmet, hogy mi lehet az és megláttam egy embert kezében a baba rózsaszín színű sálammal. felálltam és a szívem lüktetett..ismerős arc volt talán láttam már de nem ismertem. mikor felém nyújtotta a sálamat a kezünk egymáshoz simult és a szemembe nézett. akkor olyan furcsán éreztem magam nem voltam vele tisztában, hogy mit éreztem de valami furcsát. levettük egymásról a tekintetünk és hátat fordított majd elment a szívem úgy dobogott, mint még soha még egyszer hátra nézett. de többet nem láttam.

jellemzés


Az ember addig-addig fojtja el, különféle okokból, amit őszintén érez, hogy egyszer robbannia kell.
~
A falak, melyeket magunk köré építünk, hogy távol tartsák a szomorúságot, kizárják az örömöt is.
~
Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. (...) Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről.

hát igen. önmagamról jellemzést írni? amiről ez a három idézet szól árulkodik.

2/19/2010

friend


részben igazad van..eltávolodtunk egymástól. de szeretném ha ez nem maradna így..tudom megváltoztunk de ebben a pár napban úgy éreztem boldog vagyok mikor a régi énünk kezdett vissza térni. te vagy az akivel sok rossz dolgon átmentem és sose engedtem el a kezed sose engedtem, hogy ott hadj és kiálltam azért amit gondoltam/gondolok, hogy barát vagy és nem engedlek el soha.tudom vannak rögös utak egy barátságban de mindent kilehet bírni és szeretném ha ezt is kibírnánk.és nagyon remélem és szeretném is, hogy ezt a 2 és fél hónapot ne úgy töltsük el a nyolcadik évünkből, mintha csak haverok lennék. nekem barát vagy. nem csapom be magam. és egyetlen egy olyan ember sincs az életemben aki MINDENRŐL tudna ami velem történik. te is tudsz dolgokról. de csak te vagy az az ember akivel tudok és szeretek is arról a dologról beszélni..remélem, hogy tudod mire gondolok. neked kibököm, hogy mit érzek másnak nagyon ritkán.minden barátomnak elmondok egy olyan dolgot amit másnak nem..de te vagy az akinek azt a dolgot mondom. szeretném ha minden olyan lenne veled, mint régen volt. szeretném, hogy újra a műszerész utca szélén üljünk az árnyékban.szeretném ha ebben a két és fél hónapban megpróbálnánk helyre hoznia dolgokat, mert tudom, hogy a nyár az felehetetlen lesz és egy tavaszi esemény. szeretlek. és koncertre nélküled nem megyek.(L)

life


élni az életed...szabályok nélkül gátlások nélkül úgy, ahogy csak te akarod. senkinek sincs beleszólása azt teszel amit akarsz amire vágysz...legyen az felhő karcolók tetején lévő táncolás vagy éjszakai fürdőzés egy parkbeli tóban..csak egyedül gátlások nélkül..befolyásol ás nélkül ahol nem befolyásol semmi és senki. na az élet. vagy csak feküdni a méteres fű közt egy üres mezőn a napfény az arcodra szegezi sugarait te pedig csak álmodozol nem törődve a valósággal na az élet. vagy pedig egy nyári zuhogó esőben mezítláb egy ujjatlanba sétálni New York utcáin ahol mindenki rohan az eső elől te pedig csak sétálsz a zuhogó eső alatt na az élet. vagy a barátaiddal egy júliusi naplementében ugrándozni és a wake me up septembert énekeli na az élet. vagy egy rock fesztiválon az első sorban egy punk együttes dalaira tombolni megállás nélkül ordítozva na az élet. teljesen mindedj melyiket választod csak az a lényeg, hogy gátlások nélkül élj és ne engedd, hogy mások befolyásoljanak. (:

:/


nem merek oda állni és megmondani azt amit gondolok. nem merek az emberek szemébe nézni és elmondani, hogy mit érzek és elmondani azt, hogy ha nekem valami rosszul esik amit egy ember csinál. nem merek kibújni a csiga házból és tombolni üvöltözni, mert félek, hogy mit fognak rólam gondolni. gátlásos vagyok mindig függök valamitől vagy valakitől. néha úgy érzem valami hiányzik pedig a legfontosabb dolgok úgy vélem megvannak tető a fejem fölött család pótolhatatlan barátok egy bátty akire akár az életemet rábíznám. de néha még is hiány érzetem van. azt szeretném, hogy legyen minden olyan, mint augusztusban..mikor a kasza fesztiválon jól éreztük magunkat és a kis megszokott műszerészi út szélén ültünk. vagy mikor csak a derkón egy bizonyos lépcsőháznál ültünk páran..PÁRAN nem, mint most, hogy vagy egyszerre lent vannak 30an abból meg a felét sem ismerik az emberek. hogy kegyen olyan, mint augusztus huszadika. LEGYEN NYÁR legyenek élmények.szeretném ha nyár lenne mikor még este 9ig is kint voltunk és énekeltünk..ültünk az árnyékban az utca szélén...azt a nyarat akarom.mikor Siófokon az a naplemente megfogott nem tudom miért..nincs egy naplementében semmi extra dolog de akkor valahogy az más volt, mint többi.(L)

2/15/2010

dream?


én egy álom világban élek. de a valóság csupa csalódás. minden más,mint ahogy elképzeljük. az én álom világomban mindig jól végződik minden és azt az embert kapom meg akit akarok és azzal vagyok akivel akarok. de szembesülnöm kell vele, hogy a való életben nem minden úgy van ahogy én azt elképzelem és nem azt az embert kapom meg akit akarok. én ezentúl azt kérdezem...Akkor egyáltalán van az álmodozásnak ha a valóság nem úgy alakul ahogy mi azt megálmodjuk és nem azt kapjuk meg akit valójában akarunk? én azt kérdezem...vajon észre vesz majd? vajon sikerül majd beilleszkedni? vajon jól fogom magam érezni? és vajon meg kapom azt amit akarok?

2/06/2010

címenincs


most körülbelül sírnék. hogy miért? mert régen még minden jobb volt mikor nyáron az utcán énekeltünk kint ültünk a körte hintába vagy a műszerész utcán az árnyéban amikor a bon jovit énekeltünk én csirke hangon. és mikor a kasza napokon az afc koncerten egyetlen egy számra vártunk nyáron és a legeslegvégén bejelentették, hogy mi a szám címe amit előadnak és egymáshoz fordulva kezdtünk el vigyorogva ugrálni és akkor elkezdett esni az eső. és most ezek mind egy üveg gömbbe vannak zárva de mond csak ezt az üveg gömböt, hogy lehet kinyitni? és akárhányszor próbálom helyre hozni az üveg gömböt sose tudom kinyitni. egy emberért sose sírtam annyit, mint érted. de ha kéne én tengernyit sírnék érted. [barát]

lonely


tudod milyen mikor nem találod a helyed? össze vagy zavarodva nem tudod hova menj nem tudod mit csinálj nem tudod, hogy tegyél helytelent csak azért, hogy elfogadjanak. nem tudod, hogy hova is kéne menned. félsz az újtól...félsz attól, hogy nem fogsz tudni beilleszkedni. vagy csak te vagy paranoiás? és csak te hiszed azt, hogy nem találod a helyed?

!

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

2/04/2010

tud

az a szó, hogy NEM az nekem ritkán jön ki a számon...nem megy nem tudom azt mondani az embereknek, hogy nem és csak nekem lesz belőle galiba. és ezért csak magamat okolhatom egyszerűen túl gyáva vagyok ahhoz, hogy azt mondjam NEM. szeretnék nemet mondani de mindig attól félek, hogy mit fognak hozzá szólni az emberek...hogy milyen pofát fognak vágni. akkor is azt mondom hogy igen ha ahhoz a dologhoz egy csipetnyi kedvem sincs. félek attól, hogy megharagudnak rám és ezért sokszor nem mondom ki azt amit igazából gondolok.nem szeretek az érzéseimről beszélni, mert akkor úgy érzem magam mintha nem én lenék és csak megjátszanám magam.utálom ezt az érzést és azt is, hogy mikor álmodozom képzelek valamit és akkor észhez kapok, hogy hoppá a valóságban vagyunk és akkor úgy érzem magam, mint egy kis naiv 6 éves aki szánalmasan hajkurássza az álmait. csak azt tudnám ezt miért is teszem közhírré és miért is írom le?

2/03/2010

siker

meg lesz az a kulcs hidjétek el nekem. hiszek bennetek és hiszek abban, hogy az a kulcs csak rétok vár senki másra és az az ütött kopott ajtó csak arra vár, hogy átlépjétek és újra csupa fényes ajtó legyen belőle.(L)

értelemésérzelem


oké értem 14 éves vagyok és a 14 évesek nincsenek magukkal megelégedve se a cselekedeteivel? de ez normális amit én csinálok, hogy ennyire...? hogy azért érzek bűntudatod, mert nekem valami jobb lett, mint egy másik embernek és ezért az érzem hibás vagyok? nem tudom...őszintén szólva semmit sem tudok.és akkor most van az az érzés, hogy jajneee utálom magam miért?? énsemtudom nem tudom miért de az elmúlt hetekben zavaros itt minden és semmit sem értek. van olyan pillanat mikor úgy érzem metálra törnék zúznék dühömben és rossz kedvemben szét rugdosva a talajt.nincs olyan nap mikor ne lenne valami gond a barátaimmal. vagy lehet én dramatizálok nem nem nem....mikor azt hiszem dramatizálok úgy érzem magam, mint egy szánalmas lány. nem tudom tartani a lépést az emberekkel...most perpillnat úgy érzem ez túl gyors.legszívesebben elrepülnék egy másik bolygóra.

2/02/2010

őkicsoda?


csak ülök egy padon és semmivel sem törődöm. a napot eltakarta az eső felhő a szél pedig gyengéden fújta el a bézs színű sálamat.a virágok szirmain eső cseppek ékeskedtek nem törődve vele csak álmodoztam és álmodoztam nem törődve a valósággal.és akkor elkapott egy érzés, hogy mi van ha nem válik valóra,mi van ha csalódom? és mikor kinyitottam a szemem ott állt előttem. azt hittem csak képzelődöm de mikor egy csepp eső esett az orrom hegyére szembesültem vele, hogy ez nem csupán álom hanem a valóság. először el sem hittem. én tudtam ki ő de ő nem, hogy én ki vagyok.egyre csak közeledett hozzám és a szívem ki akart ugrani a helyéről úgy kalapált. hallottam a lépteit és ahogy egyre közelebb jött a felhők eltávolodtak a naptól a virágok kezdtek kinyílni. mikor már csak egy kar nyújtásnyi választott el minket megállt és azt kérdezte te kivagy? ennél a kérdésnél lemeredtem és magam sem tudtam választ abban a pillanatban semmiben sem voltam biztos. az a karnyújtásnyi távolság egyre kisebb lett és közeledett.nem tudtam ki is ő valójában milyen ember és, hogy miért is ver a szívem ha látom. de mikor átkarolt abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy valami köt hozzá. de hogy mi azt nem tudom.