nemértemmagam.

bunkó lettem kezdek eltávolodni a régi barátaimtól megbántok embereket anélkül, hogy tényleg megszeretném bántani.ebben a pillanatban halványan látom a billentyűzetet,mert a könnyeim eltakarhák. nem értem magam én nem akarok ilyen ember lenni, mint ami most vagyok.olyan akarok lenni, mint amilyen régen voltam kedves vidám.az elmúlt 3 hétben lebomlott egy fele a kilenc évnyi barátságom egy emberrel. akit a változásom szerintem a legjobban érint.én nem értem magam.nem szivesen beszélek az érzéseimről,mert nem vagyok olyan.jó lenne egyszer ezektől a kövektől megszabadulni lerakni egy padra és ott hagyni őket. megbeszélni valakivel aki nem ismerte az előző énetem.kezdem azt hinni felesleges a jelenlétem,hogy már nincs miért lennem hisz bunkó lettem megbántok embereket anélkül, hogy komoylan gondolnám és mindenkivel kisebb nagyobb vitákba szállok.és nincs rá épp magyarázat milrt lettem ilyen,hisz nem barátkozom olyan emberekkel akik hatására ilyen lettem volna meg semmi oylan sem történt.kész káosz az elmúlt 3 hétben MINDEN.

??

elég rossz ez az egész...mindenben én vagyok a hibás és folyton de tényleg mindig én kérek bocsánatot mindenkitől.oké okkal,mert ha flegma vagyok is bocsánatot kérek minden kis szarért bocsánatot kérek,hogy ne haragudjanak rám.és ok utána jó minden megint jóba vagyunk és most nem gondolok személyre csak képzeld,hogy egy baba.de ez olyan érzés mintha nem mondhatnám ki a véleményem,mert megakarnak folyatni a szavakban...mintha nem kapnék levegőt a sok szótól.mintha az lenne a dolgom,hogy üljek csendben és hallgassam a többieket és ne mondjam ki azt amit gondolok. és ha elszabadul a bolondság hülyéskednek jól érezzük magunkat tényleg nevetek olyan érzés tör rám,mintha ezt nem kéne,mert ez amit én csinálok gáz amit a többiek jó.ez nem ön sajnáltatás.és ezt most ne úgy vegyétek le mintha a többiek kárára írnám,mert nem, szeretem ha a barátaim boldogak jól érzik magukat.nem vagyok egy olyan típus aki beszél az érzéseiről egyszerűen nem megy nem tudom kibökni SENKINEK SEM.és most olyan érzésem van mintha ezt elolvassa egy ember aki ismer aki jó barát és azt gondolja,hogy csak ön sajnáltatom magamat és szánalmas vagyok amiért ezt leírtam.utálomeztazérzést.! de ezek a mondatok senkinek sem szólnak.

LL

van egy ember az életembe akivel évegik csak köszönő viszonyba voltam meg osztálytársi viszon de körübelül 2-3 évvel ezelőtt különösen jóba lettünk de ebben az évben jutottam el arra a szintre,hogy egy legjobb barátnak hívhatom. igaz teljesen más,mint én ő ha rock koncerten van tombol én pedig csak nyugisan ülök.ő zárkózotabb és nyíltabb.mikor hív,hogy menjek le vagy nem engednek vagy másokkal megyek tdom köcsög vagyok és az én hibám az egész.voltak már olyan percek órák mikor azon a ponton volt,hogy beakarja fejezni ezt a barátságot de én nem hagytam,mert nem szeretném elveszteni.(L)
vannak még emberek őket is ugyanúgy szeretem pégrénóri.csak akiről írtam más...akivel egy cipőbe járok folyton.
és remélem,hogy magára ismert az a barát.L

hö.

ültem a Manhattan Cafee teraszán kávét szürcsölgetve.az idő csodálatos volt a nap átsütött a várost. egyetlen felhő sem volt.kezemben egy különös történetről szóló könyvet olvasva.világsztár volt az 5-60as években olyan volt,mint egy díva kecses elegáns,mint egy herceg nő.boldog voltam.a barátaim mellettem ültek én pedig csak mosolyogtam.az idő hirtelen elsötétedett a szél elkezdett fújni. és magam előtt őt pillantottam meg. olyan zavaros volt minden mikor távol van tőlem boldog vagyok nem érzek iránta akkor semmit. ám mikor a közelembe van minden olyan furcsa sötét és zavaros nem értem mit érzek. nem érzem azt,hogy szeretlek sem azt,hogy dobogtatod a szívemet egyiket sem de akkor még is mi ez? én azt hittem eltűntél és ezt nem csak hinni akarom hanem érezni is tűnj már el.csak ismerős legyél.

: )

kezd minden vissza állni a régi kerékvágásba.újra kezd sütni a napfény a boldogságért.és újra úgy érzem ,hogy csak ismerős vagy és csak ezt akartam elérni. : ) nem akartam,hogy szív dobogtató legyél.nekem ez így jó,hogy csak ismerős vagy.

csicsucsicsu.

minden olyan más lett hetekkel ezelőtt még vígan viháncoltam az iskolában a barátaimmal gátak nélkül.örömöm határtalan volt.minde egyes nap oylan volt mintha a nap sose tűnne el és a boldogságért fénylene...most pedig oylan borúsak a napok minden megváltozott semmi sem a régi mrá nem nevetek annyit, mint régen a nap már csak egy-egy pillanatra bújik elő de utána vissza áll a borús idő...a barátaim nem tudják mi a bjaom de bevallom én sem tudom bárcsak tudnám.vagycsakmagamnaksemvallombe? két héttel ezelőtt még úgy tekintettem rá, mint egy ismerősre most pedig úgy, mint aki megdobogtatja a szívemet...de én ezt nem akarom újra azt akarom, hogy ismerős legyen semmi több. újra viháncolni akarok a barátaimmal és újra a napfényt akarom az életemben. kérlek tűnj el, mint szív dobogtató de maradj meg, mint ismerős.

lu

Minek komolyan venni az életet, ha az élet egy képzelt kaland, amiből sosem kerülünk ki élve.

/Bob Marley./

jujujujúúúú

ültem a lépcsőn nyugalomban fülembe a fül hallgató hajamat lóbálta a pusztító szél mindenki csak rohant sikítozott a gyerekeit mentette és felém ordítoztak de nem értettem egy szó se engem nem érdekelt tornádó,mert bíztam benne és elhittem,hogy egy nap majd rendbe jön minden az utcán már egyetlen ember sem volt a tornádó még mindig tombolt mint még soha...hirtelen furcsa dolog történt...a tornádó csak magtól eltűnt a fák a nap újra feléledt mintha lassított felvételbe vissza tekerték volna a valóságot...a nap úgy ragyogott,mint még soha de az emberek nem jöttek vissza felálltam a lépcsőről és elindultam a tenger felé.a tengernek azúr kék színe volt csillogott a napfényben egyedül voltam de úgy éreztem mintha mégis lenne velem valaki körül néztem de még mindig semmi.nem törődve vele mentem előre de megint rátört az a furcsa érzés mikor megfordultam őt láttam...de nem hittem el csak mikor a fülembe súgta a gátak leomlottak.

ggg

http://www.hotdog.hu/user_prof.hot?user_id=1137689

nézd meg és szavazz kérlek! : )

:O

állok az alagút elején a érzem, hogy bokámat szorítja valami erős dolog...mikor lenéztem egy láncot láttam a lábamra kötve de nem törődtem vele, mert tudtam, hogy mennem kel a fény felé ahol az alagút végén állt bizonyos valaki aki tele teli volt fénnyel és sose gondoltam, hogy pont ő fogja jelenteni a fényt...nem törődve a lánccal meneteltem előre semmivel sem törődve ahogy egyre közelebb jártam hozzá a szívem egyre hevesebben dobogott...mikor már csak egy méter választott el tőle közeledtem a fél egyre jobban világított és csak rá koncentráltam mikor kinyújtotta kezét és csak 5 cm kellett hozzá megakadtam lánc nem eresztett tovább és csak húzott vissza én csak sikítottam ő pedig csak nézett és nevetett a fény egyszer csak feketévé vált...

nekérdezzd.

the killer anticipation,there is not more reverie,hurts when you hug something else in imagination...but you are a dream only what I dream longer (L)

iíbidfbuf

van mikor úgy érzed szép és jó minden majd valamikor összejön.de lehet csak álom marad álmodod tovább a saját kis képzeletbeli birodalmad...ami szép színes amibe a szimpla hétköznapi lány megkapja minden álmát az az a különleges herceget és majd boldogan élnek a hegy tetején lévő palotában élet végéig...csak,hogy ez a valóság itt nincsen palota se szőke herceg de a lány csak annyit kér, hogy szeresd csak is őt.(L)

friendsL

Barátok bárhol,bármikor,bármiben.(L)
[asorrendetnemszámít.gytöltöttefel]