5/28/2010

dobogás

a borzongás járta át szívem,testem. ahogy ültem a verandán a zuhogó esőben, a könnycseppek hulltak ki a szememből, de a zuhogó eső elfojtotta őket. a kertben volt egy fa..és a fa tövében láttam őt ahogy ott ült, s nézett. közel volt, s egyben messze is. el érhetetlennek éreztem mégis kaphatónak. sírtam és csak sírtam...a borzongás érzésétől a tehetetlenségemtől. lépnem kellett volna a közelébe még sem tettem. lépnie kellett volna még sem tette. az eső egyre jobban zuhogott. tekintetem esőben ázott cipőm hegyére tettem. nem mertem oda nézni féltem. ahogy az eső zuhogott ahogy az eső hangja elnyomott minden hangot. a lépteit mégis meghallottam. nem néztem oda a szívem majd kiugrott, de mégis éreztem, hogy felém tart. a szél hevesen kezdett süvíteni a zuhogó esőből egyenesen vihar lett. nem voltam vele tisztában miért pont érte lüktet a szívem, de egy valamit tudtam azt, hogy KELL. ahogy egyre közelebb lépett tekintetem lassan felé szegeztem. már csak egy kar nyújtásnyi távolságra volt tőlem...majd mikor mellém ért elhaladt mellettem. ahogy a szél süvített hátam mögül arcomra fújt egy darab papírt. a papír szív alakú volt, s az állt rajta.. you and me together forever. a szívem kiesett a helyéről. mikor magam mögé néztem s láttam ahogy egy halvány mosolyt "dob' felém és tovább halad.

5/22/2010

:)

a nyár.újra süt a nap. talán majd helyre jön minden.úgy érzem nagy részben boldog vagyok. ám az a kis rész, mi áthatol a boldogságon az a le írhatatlan rész a szívemben.néha úgy érzem jó lenne ha vége lenne az általánosnak. néha úgy érzem maradnék még, egy bizonyos dolog miatt. várom már a nyarat. hátha akkor minden jó lesz és átveszi a hatalmat a teljes boldogság és a vidámság. bevallom most furcsán érzem magam. ez a dal mindig a nyárra emlékeztet és elfognak a régi érzések és a honvágy. néha úgy érzem kell nekem, néha úgy érzem nem kell. de igazából belegondoltam milyen lesz itt hagyni ennyi dolgot ennyi embert és ennyi évet..borzalmas. nem tudom leírni ezt az érzést a könnyek szorítják a szemem még is valahogy boldognak érzem magam..talán. tegnap az a szivárvány...halvány volt mégis erős. kívánni lehetett..hát megtettem...csak nem tudom jól tetteme. talán igen talán nem. de most nem kell ezen rágódni. élni kellene a jónak a vidámságnak és a napsütésnek. annyira szeretlek titeket


5/16/2010

shit


zuhogott az eső fejem felett egy halványkék esernyőt tartottam miközben vártam a vonatot. a VONATOT...mi elvisz a végtelenségig, határok nélkül. ahogy álltam a tűzpiros ruhámban fejem felett esernyővel a vonat állomáson...tele nyüzsgő emberekkel úgy éreztem láthatatlan vagyok. senki nem vett észre átnéztek rajtam még ő is. ki oly könnyed mosollyal figyelt, s csillogó szemekkel még anno. az a nap úgy érzem a múlté. velem szembe jött a szívem majd kiugrott, de nem vett észre. egy másodperc alatt a dobogó szívem helyén egy üres tátongó lyuk lett. mindenki átnézett rajtam, s tekintetükkel rajtam adták ki a dühüket. majd rájöttem...a testem él a lelkem halott, s így már magam sem élek. ahogy a vonat megállt mellettem még egy utolsó..legutolsó pillantást vetettem Ő rá, s észrevett csak ő..úgy nézett rám a csillogó szemeivel, mint akkor azon a napon, s szája halvány mosolyra görbült. a tátongó lyuk helye lassan nagyon lassan kezdett befforni, s remélhetőleg újra lüktető szív lesz belőle, ha majd meglátja a mosolyát.

5/15/2010

.

,, vásár a világ minden kapható, de van ami örök és nem eladó..."

5/10/2010

pig


olyan rosszul érzem magam. mint egy furcsa teremtés a világban. mintha nekem nem lenne szabad szeretni. mintha egy csúnya disznó lennék akitől undorodnak az emberek és szóba sem állnak vele. igen így érzek. magam sem tudom miért. szeretném ezt az érzést elfeledni. ezt tavaly ősszel éreztem utoljára...mikor azt hittem szerelmes vagyok egy illetőbe. de most nem vagyok szerelmes. úgy érzem nekem tilos, hogy szeressek és, hogy tetszedjen valaki. tudom lehet elég gyerekesnek hangzok. szeretnék nem így érezni, én csak boldog szeretnék lenni. úgy érzem a legtöbb ember undorodik tőlem. tudom...próbálok változtatni dolgokon, mint például a mártírkodás,az ön sajnáltatás.

(L)

dear


ez más,mint a többi. sírni egy filmen még akkor is ha annak már 30 perce vége. rájönni mi az örök szerelem. rájönni, hogy nem arról szól, hogy örökre együtt vannak. arról, hogy ÖRÖK. arról, hogy örökre szerelmesek egymásba. teljen el egymás nélkül akár 5 év. legyenek akár a világ két különböző pontján. ők akkor is csak egymást szeretik..senki mást. tudom elég értelmetlennek tűnhet ez az egész bejegyzés...hisz nincs nagy értelme. de van nagy mondani valója számomra. egy film-az örök szerelem története Dear John. nem lényeges bejegyzés..kinekmi. nekem az. muszály volt.

5/08/2010

századik bejegyzés


egyedül ülök a gép előtt. egyedül egy hatalmas két emeletes lakásban. a hangfalból Natasha Bedinglield Soulmate című dala szól. úgy érzem megfulladok a tehetetlenségtől. attól, hogy maszk van előttem, s rózsaszín felleg. megfullaszt a bátortalanság, az önbizalom hiány és a gyengeség. az erővel teli emberek átveszik az irányítást, s hagyom, hogy lakatot rakjanak a szívemre, a számra. ki kel lenne lépni a csiga házból, és járni a saját utam tele bátorsággal, s csak szaladni az árral. tudom én döntésem, én lépésem. mégis csak állok, mint egy szobor, s semmit sem teszek. csak ilyenkor..mikor egyedül vagyok, csak akkor érzem a hiányát, hogy milyen jó lenne abban a tudatban lenni, hogy még itt van. igen hiányzik. s bárcsak a múlt visszatekerhető lenne. bárcsak máshogy viselkedtem volna, bárcsak törődtem volna vele. szeretnék sok mindent el őrről kezdeni, s jó irányba cselekedni. de ami megtörtént, az örökre a múltban rekedt és lehetetlen visszahozni. kavarognak az érzések.

5/05/2010

sunshine


csak egy átlagos pénteki délutánnak indult. ahogy sétáltam a tenger parton a nap fénye olyan gyöngéden simogatta testem, s melegség járta át szívem. fejemben daloltam egy dalt mi vidámságra késztetett. hallottam a tenger zaját a madarak csipogását és napfény sugarait a kellemes szellő süvítését a pillangók szárnyalását. halvány kék selyem ruha simult testemen, s gyűrű göndör arany szőke hajam fújta a hűs szellő. szemem becsuktam és átengedtem magam a természetnek. orcámat erősen sütötte a nap fénye, a lábamat mosta el a homokos tenger vize. mikor kinyitottam szemeim, a szél könnycseppeket késztettem az arcomra. egyes egyedül voltam a tenger parton, körülöttem csak a természet. nem éreztem magam magányosan mégis valami hiányzott abban a pillanatban. hirtelen egy gitár hangot hallottam a hátam mögött, s mikor hátra néztem ott álltak azok akikre mindig számíthatok a barátaim. mikor megláttam őket a szememből egyre jobban hulltak ki a könnycseppek. mikor már a nap lenyugvóban volt a tenger parton ülve gitároztunk és énekeltünk. akkor abban a pillanatban úgy éreztem, hogy tökéletes az életem, s ennél többet nem kívánhatok.

5/02/2010

vágy


egy napos lágy tavaszi napon haza fele sétáltam. fejemben egy lágy s nyugtató dalt dúdoltam. a fákon lévő virágok illatai csak szálltak a levegőben mik oly csodálatosak voltak. boldog voltam. egyedül sétáltam s még is boldog voltam... a nap sütött a csodálatos virággal teli fák látványa mosolyt csaltak az arcomra. ahogy haza fele sétáltam a kis hídnál a zöld fűben ülve megláttam őt. ahogy messziről néztem a szívem egyre hevesebben lüktetett. kezében egy gitárral énekelt egy dalt...AZT a dalt mit én dúdoltam a fejemben. én tudtam ki ő. de ő nem tudta kivagyok.én akartam őt, ő nem akart engem. ahogy előtte elsétáltam tekintetem levettem róla...de éreztem ő figyel. mikor beértem az ajtón táskám ledobva sírtam...hogy lehet ennyire vonzódni egy ismeretlenhez.? másnap mikor az iskolának vége lett haza indultam..megint ott ült. mikor egyre közelebb értem hozzá éreztem, hogy figyel s énekelte AZT dalt. lépteim egyre gyorsabbá váltak..majd szemem sarkából láttam, ahogy felállt s felém igyekezett. FÉLTEM..s lépteim még gyorsabbak lettek. ő már futott utánam. erősen kezem után nyúlt, megfogta, s magához rántott. mikor lágy mogyoró barna szemeibe néztem azt hittem a szívem majd kiugrik. majd egy váratlan pillanatban megcsókolt. s fülembe súgta: I need you.