no.!

I don't like this.I HATE IT.most elakarok innen menni..nem találom a hangot az emberekkel. nem érzem magam jól ebben a légkörben. nem érzem, hogy ide való lennék. igazából nem érzem hova való vagyok. ez a legszörnyűbb. szar érzés azt látni, hogy ebben a légkörben mindenkinek meg van egy biztos társasága én pedig keveredek ide-oda. szeretnék én is egy biztos pontot az életemben..egy biztos társaságot ahova mindig mehetek.akikre mindig számíthatok..akik majd nem hagynak ott.szeretnék jó érzéseket..szeretnék minden nap vígan nevetni..mint AKKOR régen. hiányzik. azt akarom újra. egy tiszta utat.

felfoghatatlan

a hirtelen jött sötétség, a hatalmas színes fények, a tomboló közönség közepette..a szíved majd kiesik.átadod magam a zenének..az érzésnek ami le írhatatlan.ahogy az első sorban tombolsz..mögötted az őrjöngő közönség.érzed a jelenlétét.érzed, hogy ott van..sorokkal a hátad mögött.a szíved lüktet.érzed, hogy érzi a jelenléted.tudod, hogy te meg ő az nem csupán ti, hanem egy egész.a zene hangosodik..a szíved egyre jobban lüktet, ő egyre jobban közeledik.úgy érzed már nincs határ. ahogy egyre közelebb ér a fények gyorsabbak a zene ritmusosabb, a közönség durvább,hangosabb.már csak egy lépés és melléd áll...mikor megteszi azt az egy lépést. a húrok elszakadnak,a fények kicsattannak,a közönség eltűnik,a zene elhallgat.csak a sötétség van és ti.ahogy melletted áll..a kezeitek összeérnek,nem kapsz levegőt,nem tudsz megszólalni..és mikor egyenesen belenézel a szemeibe tudatosul benned, hogy Ő az.aztán azon kapod magad, hogy az ajkaitok összeérnek..majd a másik pillanatban eltűnik, a fények újra hatalmasak, a zene újra üvölt, a közönség ismét tombol. és te egyszerűen nem tudod felfogni, hogy ez megtörtént.

cső

mi van? nem tudom, annyira nem tudok semmit. annyira nem értek semmit. annyira rossz a kedvem a semmi miatt. úgy érzem unalmas és elhagyatott minden. úgy érzem nincs életem. úgy érzem világgá kéne menni. egy üres halmaznak érzem magam. annyira unalmas most minden. annyira távolinak érzek mindent és mindenkit. elérhetetlen számomra az elérhető. űvöltenék, törnék,zúznék mindent. annyi ideg van bennem, csak egyszerűen nem tudom miért. annyira idegesít, hogy nem tudom mi van,hogy nem tudom miért van ez, hogy nem értek semmit sem. mintha egy üres fekete mező közepére tettek volna, mint egy bábut azzal a céllal, hogy találj ki innen a valóságba..ajtók nélkül. veszélyben érzem magam.úgy érzem mindent elvesztettem. nem tudom mit kéne tennem. nem tudom miért írok ide. nem tudom miért érzek így. nem tudom miért érzem magam így. idegesít. szia

?

egyedül érzem magam..tehetetlennek érzem magam..úgy érzem magamra hagytak, mint egy csecsemőt, és senki sehol.a világ üres, nincs kinek beszélnem.akarok valakit, de magam sem tudom, hogy komolyan gondolom.talán csak egy pár napos kis hülyeség az egész. de mi lesz szeptembertől.? belese merek gondolni,úgy őszintén...nem tudom.semmit sem tudok.olyan zavaros minden.egy hónapig olyan jó volt minden.nem éreztem EZT...ezt a szomorúságot,ezt a zavarodást,egy hónapig olyan jó volt minden,úgy éreztem boldog vagyok, de úgy érzem ennek vége. nem tudom...sírnék, de nem tudok. félek a szeptembertől...ha belegondolok...mikor azt hittem ő van ott majd kiugrott a szívem.ez nem normális...NEM ISMEREM.nem is én lennék...meg most itt két személyről beszélek.úr isten mi van itt.? most ki meg mi meg hogy meg mi van.? az egyikre először azt mondtam fhuj.. most a fejembe forog össze vissza. a másik az meg teljesen mindegy ez aj ez elmagyarázhatatlan,felfoghatatlan.ez a sors. ha ennek így kell lennie akkor így kell lennie.kíváncsi leszek mi lesz szeptembertől...meg fogok őrülni? aj istenem olyan hülyének érzem magam.szia

always remember me

ááh

ez mi? fojtogat ez az érzés, de nem tudom, hogy mi. egyedül érzem magam. mintha valami elakarna szakítani a külvilágtól.mintha az összes eddigi embert akit szerettem elakarná tőlem venni valami.a sötétség átölel mindent. egy sötét utcát látok magam előtt,ahol sétálnak a barátaim a sötétségbe, mintha magamra hagynának. szorít ez az érzés, sírásra késztet.mintha elkel lenne utaznom és új életet kezdenem.új élet..új emberek..új érzések.lezárni a régit, megnyitni az újat. nem bírom már. az a borzasztó, hogy magam sem tudom, hogy mit nem bírok. talán azt is részben, hogy érzed..olyan érzésed van, hogy kell, hogy legyen valami, mert úgy érzed ti egymásnak vagytok...haha és akkor ilyenkor tör rám a "menj falnak a fejjel" érzés. amúgy ez konkrétan mi.? megint össze vissza írok mindent. annyira utálom ezt az egészet, annyira rendszertelen minden, most annyira össze zavarodott minden. most annyira szükség lenne valakire, de baszhatom, elegem van már mindenből.fogalmam sincs miért.lehet ez csak pillanatnyi érzés.olyan ideg van most bennem, nem tudom mi van velem.ordítanék,sikoltoznék,sírnék.csak nyugodjak le. szia

oje

azok a fények a sötétséggel együtt...azok a tomboló lüktető fények. a lüktető érzés..a nagy adrenalinság..ahogy a pörgés átjárja testem egyenesen a véremen és a vénáimon keresztül..ahogy a hideg ráz ki a tombolás közepette az őrjöngő tömeg között..ahogy a hajam az arcomba csapódik és világomat elfeledve tombolok a hangzavar közepette. a hold megvilágítja a tomboló közönséget, miközben testemen uralkodik a forróság és az adrenalin..mintha a forróságot adagolnák a vénáimon keresztül..le írhatatlan egy érzés, mikor kizárod a világot..tombolsz..lüktet a szíved és a tüdőd, ahogy ott ugrálsz és ordibálsz a tömeg közepén..az adrenalin függőség..ahogy nem bírsz egy helyben ülni..ugrálsz,tombolsz,üvöltesz..már nem tudod mit csinálj annyi adrenalin és kedv van benned...le írhatatlan egy érzés..

furcsaegyérzés..

:)

furcsa hatással van rám, imádom.(L)

girl

olvastam egyszer egy könyvben egy szőke göndör hajú lányról...aki mind végig álom világban élt a maga kis megszokott rózsaszín felhőcskével...aki a tenger susogását hallgatva dúdolta lágy dallamait. aki egy hófehér palotában élt a víz felszín közepén, égszínkék pillangókkal szárnyalva. aki azt hitte majd eljön érte a "szőke" herceg, s mind végig csak várta a csodákat, miközben a tenger halk susogása mellett énekelte utánozhatatlan "dallamait". aki hitt a csodákban, aki társalgott a madarakkal...aki lágy bézs színű ruhájában táncolt a pillangókkal. aki egy váratlan nap felébredt a és arra eszmélt, hogy elvesztett két ember...és majdnem még kettőt...aki kapott ujjakat. aki boldog és egyben boldogtalan volt. ennek a lánynak most boldognak kellene lennie, de még sem az. ennek a lánynak a valóságban is a pillangókkal kellene táncolnia a napsütésben. ez a lány össze van zavarodva és nem tudja, hogy mosolyogjon, vagy szomorkodjon. ez a lány nem tudja ki is valójában..ez a lány legszívesebben egyes egyedül lenne egy felhőkkel teli üres mezőn..

love

tudhatnátok, hogy sose foglak titeket itt hagyni. tudjátok tíz év az tíz év...aminek van múltja egészen az óvodáig..a sírástól..a fulladásos nevetésig.az "oroszjánytól"..a közös percekig. a kisebb vitáktól a békülési nevetésig. titeket elfelejteni...? nem kis dolgokon mentünk keresztül..HÁRMAN. titeket lehetetlen lenne elfelejteni:) szeretlek titeket

:/

igen igazad van szart se tudok. de azt tudom, hogy senkinek sincs tökéletes élete és nekem sincs csak úgy, mint neked. tudom sok pofont kaptál az élettől..sőt rengeteget. de szerinted miért akarok veled beszélni...? mert meglehet oldani én segítenék, de eltaszítasz magadtól. máshova nem tudom leírni csak ide, mert csak itt hallgatsz meg csak ezt olvasod el. elzárod magad tőlem...mikor én segítenék neked, de egyáltalán nem hagyod. azt mondtad nem fogsz velem beszélni..ezt is teszed. tudod mit? hát tedd...nem szólok bele, mert tudom úgy sem hallgatsz rám. és úgy sem hallgatsz meg. én itt lennék melletted, de te elküldesz.nem hagyod, hogy segítsek. azt mondtad én voltam a legjobb dolog ami veled történt. akkor miért küldesz el? csak tudod most őszinte leszek...én belefáradtam...belefáradtam abba, hogy körülbelül egy éven belül 6-orr játszottuk azt el, hogy vége a barátságunknak és csak bőgtem. én sem ön sajnáltatást csinálok. igen részben igazad van....voltak dolgok amikor nem álltam melletted...és ezt utólag nagyon sajnálom nekem mindig is BARÁT voltál és mindig is szerettelek. de őszintén, ha te azt akarod, hogy elengedjelek..akkor ezt teszem. tudom lehet nem ezt várod tőlem. lehet azt várod...mint amit akkor tettem volna, hogy hajszolom a fejem utánad és akkor is győzködlek. de nem teszem..kérted, hogy hagyjalak...akkor hát hagylak. és tényleg lehet nem ezt várod el tőlem..lehet azt gondolod, hogy majd megint foglak győzködni, hogy ezt a barátságot meg lehet oldani. de most már egy véleményen vagyok veled...ezt nem lehet. tényleg nagyon sajnálom, hogy ez lett a vége ennek a barátságnak, de egy valamit TUDNOD kell, hogy ha akármi baj van engem hívj és ide gyere..még akkor is ha így áll a helyzet.....én sajnálom és tudd, hogy én tényleg itt leszek. én sajnálom, hogy ez lett a vége, de ha te azt akarod én elengedlek. (L)

help

csak azt mond meg miért.? mond meg miért.? miért nem hagyod, hogy beszéljek veled..? szeretnék neked segíteni, de nem hagyod..tudom, hogy elfogod olvasni ezt a blogot. de attól, hogy ezt csinálod nem lesz jobb semmi. lehet úgy érzed nem vagyok melletted, de bazdmeg itt vagyok látsz.? tegnap láttál.? igen dühös vagyok..de nem rád, hanem azért amit csinálsz. éreztél már olyat mikor a legjobb barát nőd a föld alatt érzi magát és nem hagyja, hogy segíts neki...? és most rohadtul nem magam sajnáltatom, hanem téged sajnállak amiért ezt csinálod magaddal. ha kell térden fogok neked könyörögni, hogy ne tedd. lehet te azt hiszed ettől minden jobb és jó. de azt is tudom, hogy NEM ettől nem lesz jobb. és azt is tudom, hogy ezt nem ide kellene leírnom....de hagyod, hogy beszélek veled.? az alkohol meg a tudod mi megoldás....? igen rohadt nagy köcsög bunkó vagyok, hogy ide leírok mindent, mert bárki elolvashatja..de érted.? leszarom, mert máshogy nem hallgatsz meg. a te érdekedet akarom..lehet durván teszem, de nem érdekel. tudnod kellene, hogy ha baj van ide jöhetsz ha nem érzed jól magad ide jöhetsz....felfogtad.? igen lehet durva voltam ebben a bejegyzésben...de ha megint szépen beszélek veled, lehet nem érted meg sajnálom...IDE GYERE

dobogás

a borzongás járta át szívem,testem. ahogy ültem a verandán a zuhogó esőben, a könnycseppek hulltak ki a szememből, de a zuhogó eső elfojtotta őket. a kertben volt egy fa..és a fa tövében láttam őt ahogy ott ült, s nézett. közel volt, s egyben messze is. el érhetetlennek éreztem mégis kaphatónak. sírtam és csak sírtam...a borzongás érzésétől a tehetetlenségemtől. lépnem kellett volna a közelébe még sem tettem. lépnie kellett volna még sem tette. az eső egyre jobban zuhogott. tekintetem esőben ázott cipőm hegyére tettem. nem mertem oda nézni féltem. ahogy az eső zuhogott ahogy az eső hangja elnyomott minden hangot. a lépteit mégis meghallottam. nem néztem oda a szívem majd kiugrott, de mégis éreztem, hogy felém tart. a szél hevesen kezdett süvíteni a zuhogó esőből egyenesen vihar lett. nem voltam vele tisztában miért pont érte lüktet a szívem, de egy valamit tudtam azt, hogy KELL. ahogy egyre közelebb lépett tekintetem lassan felé szegeztem. már csak egy kar nyújtásnyi távolságra volt tőlem...majd mikor mellém ért elhaladt mellettem. ahogy a szél süvített hátam mögül arcomra fújt egy darab papírt. a papír szív alakú volt, s az állt rajta.. you and me together forever. a szívem kiesett a helyéről. mikor magam mögé néztem s láttam ahogy egy halvány mosolyt "dob' felém és tovább halad.

:)

a nyár.újra süt a nap. talán majd helyre jön minden.úgy érzem nagy részben boldog vagyok. ám az a kis rész, mi áthatol a boldogságon az a le írhatatlan rész a szívemben.néha úgy érzem jó lenne ha vége lenne az általánosnak. néha úgy érzem maradnék még, egy bizonyos dolog miatt. várom már a nyarat. hátha akkor minden jó lesz és átveszi a hatalmat a teljes boldogság és a vidámság. bevallom most furcsán érzem magam. ez a dal mindig a nyárra emlékeztet és elfognak a régi érzések és a honvágy. néha úgy érzem kell nekem, néha úgy érzem nem kell. de igazából belegondoltam milyen lesz itt hagyni ennyi dolgot ennyi embert és ennyi évet..borzalmas. nem tudom leírni ezt az érzést a könnyek szorítják a szemem még is valahogy boldognak érzem magam..talán. tegnap az a szivárvány...halvány volt mégis erős. kívánni lehetett..hát megtettem...csak nem tudom jól tetteme. talán igen talán nem. de most nem kell ezen rágódni. élni kellene a jónak a vidámságnak és a napsütésnek. annyira szeretlek titeket

shit

zuhogott az eső fejem felett egy halványkék esernyőt tartottam miközben vártam a vonatot. a VONATOT...mi elvisz a végtelenségig, határok nélkül. ahogy álltam a tűzpiros ruhámban fejem felett esernyővel a vonat állomáson...tele nyüzsgő emberekkel úgy éreztem láthatatlan vagyok. senki nem vett észre átnéztek rajtam még ő is. ki oly könnyed mosollyal figyelt, s csillogó szemekkel még anno. az a nap úgy érzem a múlté. velem szembe jött a szívem majd kiugrott, de nem vett észre. egy másodperc alatt a dobogó szívem helyén egy üres tátongó lyuk lett. mindenki átnézett rajtam, s tekintetükkel rajtam adták ki a dühüket. majd rájöttem...a testem él a lelkem halott, s így már magam sem élek. ahogy a vonat megállt mellettem még egy utolsó..legutolsó pillantást vetettem Ő rá, s észrevett csak ő..úgy nézett rám a csillogó szemeivel, mint akkor azon a napon, s szája halvány mosolyra görbült. a tátongó lyuk helye lassan nagyon lassan kezdett befforni, s remélhetőleg újra lüktető szív lesz belőle, ha majd meglátja a mosolyát.

.

,, vásár a világ minden kapható, de van ami örök és nem eladó..."

pig

olyan rosszul érzem magam. mint egy furcsa teremtés a világban. mintha nekem nem lenne szabad szeretni. mintha egy csúnya disznó lennék akitől undorodnak az emberek és szóba sem állnak vele. igen így érzek. magam sem tudom miért. szeretném ezt az érzést elfeledni. ezt tavaly ősszel éreztem utoljára...mikor azt hittem szerelmes vagyok egy illetőbe. de most nem vagyok szerelmes. úgy érzem nekem tilos, hogy szeressek és, hogy tetszedjen valaki. tudom lehet elég gyerekesnek hangzok. szeretnék nem így érezni, én csak boldog szeretnék lenni. úgy érzem a legtöbb ember undorodik tőlem. tudom...próbálok változtatni dolgokon, mint például a mártírkodás,az ön sajnáltatás.

(L)

dear

ez más,mint a többi. sírni egy filmen még akkor is ha annak már 30 perce vége. rájönni mi az örök szerelem. rájönni, hogy nem arról szól, hogy örökre együtt vannak. arról, hogy ÖRÖK. arról, hogy örökre szerelmesek egymásba. teljen el egymás nélkül akár 5 év. legyenek akár a világ két különböző pontján. ők akkor is csak egymást szeretik..senki mást. tudom elég értelmetlennek tűnhet ez az egész bejegyzés...hisz nincs nagy értelme. de van nagy mondani valója számomra. egy film-az örök szerelem története Dear John. nem lényeges bejegyzés..kinekmi. nekem az. muszály volt.

századik bejegyzés

egyedül ülök a gép előtt. egyedül egy hatalmas két emeletes lakásban. a hangfalból Natasha Bedinglield Soulmate című dala szól. úgy érzem megfulladok a tehetetlenségtől. attól, hogy maszk van előttem, s rózsaszín felleg. megfullaszt a bátortalanság, az önbizalom hiány és a gyengeség. az erővel teli emberek átveszik az irányítást, s hagyom, hogy lakatot rakjanak a szívemre, a számra. ki kel lenne lépni a csiga házból, és járni a saját utam tele bátorsággal, s csak szaladni az árral. tudom én döntésem, én lépésem. mégis csak állok, mint egy szobor, s semmit sem teszek. csak ilyenkor..mikor egyedül vagyok, csak akkor érzem a hiányát, hogy milyen jó lenne abban a tudatban lenni, hogy még itt van. igen hiányzik. s bárcsak a múlt visszatekerhető lenne. bárcsak máshogy viselkedtem volna, bárcsak törődtem volna vele. szeretnék sok mindent el őrről kezdeni, s jó irányba cselekedni. de ami megtörtént, az örökre a múltban rekedt és lehetetlen visszahozni. kavarognak az érzések.

sunshine

csak egy átlagos pénteki délutánnak indult. ahogy sétáltam a tenger parton a nap fénye olyan gyöngéden simogatta testem, s melegség járta át szívem. fejemben daloltam egy dalt mi vidámságra késztetett. hallottam a tenger zaját a madarak csipogását és napfény sugarait a kellemes szellő süvítését a pillangók szárnyalását. halvány kék selyem ruha simult testemen, s gyűrű göndör arany szőke hajam fújta a hűs szellő. szemem becsuktam és átengedtem magam a természetnek. orcámat erősen sütötte a nap fénye, a lábamat mosta el a homokos tenger vize. mikor kinyitottam szemeim, a szél könnycseppeket késztettem az arcomra. egyes egyedül voltam a tenger parton, körülöttem csak a természet. nem éreztem magam magányosan mégis valami hiányzott abban a pillanatban. hirtelen egy gitár hangot hallottam a hátam mögött, s mikor hátra néztem ott álltak azok akikre mindig számíthatok a barátaim. mikor megláttam őket a szememből egyre jobban hulltak ki a könnycseppek. mikor már a nap lenyugvóban volt a tenger parton ülve gitároztunk és énekeltünk. akkor abban a pillanatban úgy éreztem, hogy tökéletes az életem, s ennél többet nem kívánhatok.

lelkitárs

vágy

egy napos lágy tavaszi napon haza fele sétáltam. fejemben egy lágy s nyugtató dalt dúdoltam. a fákon lévő virágok illatai csak szálltak a levegőben mik oly csodálatosak voltak. boldog voltam. egyedül sétáltam s még is boldog voltam... a nap sütött a csodálatos virággal teli fák látványa mosolyt csaltak az arcomra. ahogy haza fele sétáltam a kis hídnál a zöld fűben ülve megláttam őt. ahogy messziről néztem a szívem egyre hevesebben lüktetett. kezében egy gitárral énekelt egy dalt...AZT a dalt mit én dúdoltam a fejemben. én tudtam ki ő. de ő nem tudta kivagyok.én akartam őt, ő nem akart engem. ahogy előtte elsétáltam tekintetem levettem róla...de éreztem ő figyel. mikor beértem az ajtón táskám ledobva sírtam...hogy lehet ennyire vonzódni egy ismeretlenhez.? másnap mikor az iskolának vége lett haza indultam..megint ott ült. mikor egyre közelebb értem hozzá éreztem, hogy figyel s énekelte AZT dalt. lépteim egyre gyorsabbá váltak..majd szemem sarkából láttam, ahogy felállt s felém igyekezett. FÉLTEM..s lépteim még gyorsabbak lettek. ő már futott utánam. erősen kezem után nyúlt, megfogta, s magához rántott. mikor lágy mogyoró barna szemeibe néztem azt hittem a szívem majd kiugrik. majd egy váratlan pillanatban megcsókolt. s fülembe súgta: I need you.

mirror

álltál már annyi ideig a tükör előtt, hogy az arcod értelmét vesztette.? az szemed nem bírja tartani az iramot nem tudja hova figyeljen. aztán az orrod egybe folyik az arcoddal és a szádat nem is látod a végén. elgondolkodsz azon, hogy az ember miért ilyen? miért nem lehet a szem az orr helyén és egyáltalán miért van szemünk orrunk és szánk? majd lassan elgondolszkodsz az élet dolgain és, hogy miért így nézel ki, és hogy miért tetted azt amit? miért cselekedtél úgy ahogy? majd nem találsz válaszokat csak ajtókat miket ha kinyitsz üres fellegeket látsz magad előtt. nem tudod, hogy mi vár az üres fellegek között és, hogy mit tegyél. mit kéne helyre hoznod és, hogy miért ment tönkre az ami. majd hátrálsz az ajtótól és vissza érsz a ahhoz a kérdéshez, hogy miért van szemünk, orrunk és szánk.? majd rájössz mi a válasz. azért van szemünk, hogy lásd igéző szemeit, azért van orrunk, hogy lágy illata megnyugtasson, és azért van szánk, hogy megcsókolhasd. csupán ennyi a válasz a kérdésre.

loveyou

volt egy erdő..egy hatalmas fa..egy pad..és azon a padon ültem én. minden olyan szürkés fehér volt. mintha minden kezdte volna értelmét veszteni. ott ültem egyedül és vártam ŐT. jól megfigyeltem...egyenesen simuló haját ami fénylett a nap sugaraitól. mogyoró barna szemeit amik csak úgy egyik pillanatról a másikra képes volt rabul ejteni. csak vártam és vártam..de nem jött. olyan annyira megszoktam azt ahogy a fa tövében ül kezében egy gitárral és énekel korlátok nélkül..én mindig csak titokba figyeltem..bevallom féltem. féltem, hogy meglát..féltem, hogy utál. elakartam neki mondani, hogy...szeretem. elmondtam volna neki..most tényleg megtettem volna, de nem jött. másnap is ott ültem és vártam rá de nem jött..majd azután sem jött. legközelebb már csak képen láttam ami a koporsója mellett helyezkedett el. másnap csengetést hallottam majd kinyitottam az ajtót..előttem állt a legjobb barátja és a kezembe nyomott egy füzetet majd elment annyit mondván, hogy Ő írta. mikor kinyitottam a füzetet ez állt benne: " elakarom neki mondani, hogy nem bírom levenni tekintetem égszínkék színű szeméről..elakarom neki mondani, hogy a dalok amiket énekelek neki szólnak..de félek utál és nem akar látni..el akarom neki mondani, hogy SZERETEM." ahogy az utolsó szóhoz értem a papíron végig folytak duzzadt könnycseppjeim. én elakartam neki mondani, hogy SZERETEM.

higgy

oly annyira lebecsülöd magad, hogy már nem hiszel semmiben.? ne tedd ezt.én szeretlek és hiszek benne, hogy sikerülni fog. ne legyél kishitű. több, mint 14 éves ismerlek én mindig is foglak a mi barátságunk sose fog kihűlni. higgy magadban és hidd el, hogy sikerülni fog és az úgy is lesz. rám mindig számíthatsz ha baj van. előtted áll még az út és a sok lehetőség. kérlek higgy benne és ne becsüld le az értékeidet. szeretlek






ui: nem tölt fel képet

..

miért is hittem, hogy nem így van.? ismét egy cipőben járunk. lehet most azt hiszed, hogy csak azért írom le ezeket, mert sajnállak és azt írom ami neked jó. de nem ez nem így van. nekem egyáltalán nem vagy pótlék és nagyon sajnálom, ha úgy érezted. tudod rád mindig számíthatok..meghallgatsz tanácsot adsz. lehet azt hiszed, hogy már minden rendben van az én és szőke barátságba közt, de akkor rosszul hiszed és azt hiszed, hogy csak pótlék vagy pedig egyáltalán nem. tudom egyedül érzed magad, de ne zárd el magad körül az embereket és ne küldj el magadtól. én sírok veled együtt..emlékszel arra a nagy "bulira".? mikor egymás vállán sírtunk.? ha kell én mosolyt csalok az arcodra..és kérlek ne fuss most a fejed után s ne taszíts el magadtól. rám mindig számíthatsz..lehet néha úgy tűnik, hogy csak pótlék vagy számomra pedig ez nem igaz akármit is hiszel. és tudom most mit gondolsz..azt, hogy csak azért írom, mert sajnállak és hogy jobb legyen neked. nem.! ezt azért írom, mert ezt gondolom. ne zárkózz el és ne lökd el magadtól az embereket..engem úgy sem fogsz tudni el lökni még ha szeretnél is..akkor sem. rám számíthatsz és ha nagyok leszünk együtt fogunk lakni egy New Yorki utcán.

idontknow

le írhatatlanul érzem magam. egyszerűen a SZAKADÉK szélén érzem magam..pedig elég messze állok tőle. talán kezd minden a helyére jönni...de eközben olyan távolinak érzem pedig olyan közel álltunk egymáshoz..nem vagyok bele szerelmes ezt tisztán tudom. de távolinak ÉRZEM mégis egyben közelinek is. úgy érzem nem találom a helyem, mintha sötétség lenne..nem lehet megfogalmazni. mintha kívül álló lennék a sok ember között. nem tudom miért. zavaros minden. most meg hirtelen pofont adnék magamnak. sose vártam ennyire azt, hogy új iskolába menjek. nem akarom elveszteni és nem is fogom elveszteni az általános iskolás barátaimat. de annyira szeretnék mindent új lappal kezdeni. ahol még nem ismer senki és nem ítélnek el az alapján, hogy a másik mit mondott. talán ott más lesz minden. talán majd a nyáron minden megváltozik és jobb lesz majd minden. szeretnék szabadult lenni és nem az embereken rágódni..de ez nem ilyen egyszerű. folyton kis dolgok miatt is lelki ismeret furdalásom lesz.úgy élném a saját kis álom világom..de fel kell ébredni egyszer..olyan rossz mikor álmodozás közben azon kapom magam, hogy ez ÁLOM nem a VALÓSÁG. úgy szeretném ismét közel érezni magamhoz aki olyan jó barát és MINDIG megnevetett.

L

epres pohár örökkön örökké. akinek kell értenie az érti. kapsz majd tőlem szülinapodra.

s z e r e t l e k

?

megfogalmazhatatlan ez az érzés. nem tudom hol vagyok és mit csinálok. csak azt tudom, hogy nem cselekszem jól. ez amolyan nem tudom mit érzek mégis rossz érzés. rossz, hogy nem tudom megfogalmazni. rossz, hogy nem tudom kimondani a barátaimnak az érzéseimet. mikor mondanak nekem valamit..ami rossz, mégis igaz. csak állok és nézek. a számból egyetlen egy szó sem képes kifurakodni hiába szeretném. akkor csak állok és nézek a barátaim pedig dühösek, hogy én semmibe veszem amit ők mondanak. nem megy nekem ez az érzés kifejezés se az, hogy kimondjam azt a szót, hogy SZERETLEK. már minden más, mint régen. semmi nem lesz ugyanúgy már. elvesztettem egy embert. és majdnem egy másikat..akit elkel lenne löknöm magamtól. mégis valami fűz hozzá..tudom rosszat tett és csak fájdalmat okozott nekem..csak azt nem tudom, miért is ragaszkodom hozzá ennyire.? ATTÓL a mondattól minden megváltozott..máshogy tekintek rá. rossz képen..mégsem tudok tőle elszakadni. ez nem szerelem ez nem örök barátság..ez se veled se nélküled. néha úgy érzem púpot jelentek az emberke hátán..és, hogy szánalmas vagyok, mert folyton mártírkodom és sajnáltatom magam. pedig nem akarom, hogy sajnáljanak..nem szeretem ha minden körülöttem forog. az eddig 2010es év nem túl kedvező..az első másfél hónap hol rossz hol jó volt. az utána lévő időszak pedig nagyon jó volt. az elmúlt három hét pedig RÉMÁLOM. sose gondoltam volna, hogy ez velem előfordulhat. megteremtettem magamnak egy tökéletes álom világot ahonnan nincs menekvés. szeretnék abból a világból kiszabadulni de nem megy. szeretnék épp ésszel gondolkodni,de mindig megyek a saját fejem után. szeretném megtalálni a helyem..néha úgy érzem megtaláltam..néha úgy érzem egyes egyedül vagyok. néha úgy érzem semmire kellő vagyok. és itt ismét önsajnáltatást hajtok végre. de hisz épp erről volt ma szó. nem akarok egy gyenge kis lánynak látszani. de ez az igazság..gyenge vagyok és ez által kihasználható és megsérthető. nem is tudom miért írok ennyi dolgot egybe. és ismét a közepénél abbahagyom a blog írást.

cry

egyedül ültem a ház tetőn miközben a nap lenyugvóban volt. a szobám ablakán kihallatszott a lassú nyugodt zene. a szememből kifolyó könnycseppek lemosták a szempilla spirálom. úgy éreztem ennél rosszabb már semmi sem lehet.volt kire számítanom álltak mellettem, és még is egyedül éreztem magam, mint egy semmiség. azt mondta zárjam karanténba és csak az én barátom lesz..még is bizonytalan vagyok. valahogy már nem vagyok biztos semmiben sem..az a biztonság amit régen éreztem már a múlté. úgy éreztem már nincs miért élnem. újra szerettem volna kezdeni mindent. azt akartam, hogy új életem legyen vagy, hogy ne létezzek. a gimnáziumot akartam, hogy hátha ott jobb lesz minden..de volt bennem egy érzés, hogy mi lesz ha a gimnáziumban is ez lesz.? féltem attól, hogy a gimnáziumban a sarokba fogok majd ülni egyes egyedül. konkrétan nem tudom miért is írok múlt időben miközben ez a jelen. félek, hogy ott is egyedül leszek. egyedül érzem magam. hiányzik valami az életemből...

sötétség vesz körül

azt hittem minden a helyére jöhet..de látom illetve úgy érzem csak én akarom helyre hozni. úgy érzem és látom, hogy neked új barátaid vannak akikkel én is jóba voltam de úgy tesznek mintha nem is ismernének. emlékszem még azokra a napokra..augusztus huszadikára..ami felejthetetlen nap volt..nem történt semmi nem röhögtünk magunkat sírásig azon a napon de még is örökre bennem marad. 2009 utolsó 2 napja amit veled töltöttem..azt hittük a szilveszterünk pocsék lesz és még sem lett az jól éreztük magunkat...hiányzik a múlt, mikor még te is akartad ezt a barátságot..de látom igazán csak nekem hiányzol..te kiakarsz engem törölni az életedből..ha neked így jó és ettől leszel boldog..akkor tedd meg nem állok a boldogságod útjába. (U)

: (

egyedül érzem magam. mintha egy selejt áru lennék a sok új és szép áru között. mintha csak lecseréltek volna egy vadi új játékra, mert én már nem voltam jó. szeretném ezt nem érezni és újra abban a tudatban lenni, hogy talán még minden lehet úgy, mint volt. szeretném ha úgy lenne. : (

mult

őszintén szólva..lehet az emberek úgy gondolják nem látszik és, hogy nem visel meg ha összeveszek valakivel. itt most nem összeveszésről van szó hanem távolodásról. már most hiány érzetem van. lehet nem látszik rajtam és azt veszik le, hogy ahhoz képest boldog vagyok és jó kedvű, pedig szívem mélyén megráznak az ilyen dolgok és rögtön hiányzik az az ember. hiányzik a múlt, a nyár mikor még feletébb jól éreztük magunkat. hiányzik a múlt. úgy érzem még helyre lehet hozni a dolgokat. mint mikor nyáron a meleg napsütésben ültünk és nevettünk. az volt az igazi élet. szeretném ha minden olyan lenne, mint volt. szeretném..nagyon szeretném.

(L)

úgy érzem magam, mint aki kezdi elveszíteni az eszét és megőrül. mintha kezdene előjönni a sötétség és elvenne tőlem mindent. mikor már kezdi azt hinni az ember, hogy minden rendben lesz..hát ez valahogy nem jön össze. mindig van valami. azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen volt. mint tavaly nyáron és tavasszal..nem akarok senkit sem elveszíteni.olyan egyedül érzem magam. jókedvű és boldog akarok lenni újra. úgy érzem újra a múltat akarom. elakarok menni újra oda ahova mindig jártunk. és megint azt akarom, hogy a baráti társaság úgy összejöjjön ahogyan régen. és azt akarom, hogy megint sírásig röhögjünk magunkat. és, hogy újra azok a tavaszi napok legyenek, mint régen voltak. :(

:(

úgy érzem mindenki csak távolodik..és nem jönnek közelebb akármennyire is szeretném. úgy érzem, hogy egyre többet csalódnak bennem az emberek. úgy érzem elfoglak veszíteni..mikor kijelentettem neked, hogy olyan érzésem van, hogy elfogunk távolodni te azt mondtad, hogy "jaj Laura mi sose fogunk eltávolodni ne higgyem ezt". igen.? és akkor most miért érzem azt, hogy nem tudlak hova tenni és, hogy ismeretlennek érezlek és már te is kezdesz távolabb menni.? leírnék neked mindent..de azt hinnéd egy hisztis picsa vagyok. úgy érzem elfogok veszíteni mindent és mindenkit. én ezt nem akarom..miért nem lehet minden rendben.? miért kell, hogy egy embernek legyenek rossz érzései.? bárcsak a jókat éreznénk.

csuuu

olyan furcsán érzem most magam..mint egy nyári borús napon. mint egy napon, mint mikor bent ülök a gépnél de valami arra késztet hogy menjek ki és csináljak azt amit akarok. érzem a lágy almás citromos nyalóka ízét. az egyben nyugodt és zajos dalt a fejemben, amit már ötödjére hallgatok egyhuzamban. mintha valakit vinnék magammal az útra de nem tehetem, mert nem tudnának jönni. mintha egy este lenne a tábor tűz mellettem..körbe a barátokkal. mintha elhaladnék melletted közbe lüktet a szívem de utána mintha nem is ismernélek..de hisz barátok vagyunk. mintha most jöttem volna haza egy hónapig tartó táborból és újra kéne kezdeni mindent. mintha egy égszínkék tónál állnék amit gyönyörű erdő vesz körül és mellettem a csónak amivel útnak indulhatnék. olyan érzésem van, hogy egy borús nyári napon elindulok a nagyvilágnak. mintha beülnék a kocsiba betenném a kedvenc CD-t és elhajtanék teljes gázzal New York éjszakai fényeihez.

bhoigbépi

elég szomorú, hogy ennyire leértékeled magad. pedig nem kéne..azt hiszed nem érsz semmit és, hogy nem szeretnek az emberek..pedig ez nem igaz csak olyan zárkózott vagy néha. hidd el szeretlek tudom most utálsz és nem hiszel nekem és elküldesz, hogy menjek és felejtselek el. de te ezt komolyan gondolod.? jól tudod, hogy úgysem hagyom, hogy csak úgy elküldj. mert nem hagyom azt ha egy barát abba akarja hagyni a barátságot.

heartless

olyan egyedül érzem magam. nem tudom miért, hisz itt aludt Piroska és hívtak is ki meg ma is hívtak, hogy menjek az ikrekkel. és mégis olyan egyedül érzem magam. mintha egy dobozba lennék bezárva és sose tudnék onnan kiszabadulni, a barátaim pedig kint állnának és mintha utálnának. lehet csak azért van, mert egyedül vagyok itthon. és rájöttem, hogy egyedül soha az életbe nem fogok tudni meglenni. anyukám azt mondja, hogy ha egy ember elhallgattatja az érzéseit és nem mondja ki a véleményét beteg lesz. lelki beteg. bűntudatom van úgy érzem mostanában nem foglalkozom az ikrekkel és ott hagyom őket. de nagyon szeretem őket. most úgy érzem én vagyok a heartless. mintha lenne egy széles folyó és egyedül állnék a jobb parton a barátaim pedig a bal parton, és akármennyire is szeretném nem megy az úszás. mintha futnék a magyarázat elől.

.

néha könnyebb lenne elmenekülni.

with

sétáltam a tó mentén, mindkét fülemben fül hallgató volt és a Laura marling-blackberry stone című dal ment rajta keresztül.a tó kristály tiszta volt és a nap sugarai fénylettek rajta. körülöttem csak kietlen puszta és mező a közepén pedig az a tó. miközben sétáltam egy tengerkék színű lepke szárnyalt el mellettem ami a vállamon helyezkedett el. mihelyt a vállamra ért a zene hallatára szállingózói kezdett, mintha ritmusra szárnyalna. mikor a dalnak vége lett a lepke átszállt a tóra és mihelyt egy víz csepp ért hozzá átváltozott emberré. valami furcsa volt benne. mintha már láttam volna valahol. a szívem zakatolt. a hátán gitár volt és énekelt. mikor közeledett hozzám az éneklése egyre halkabbá vált.a testem ledermedt se kezem se szemem se szám nem mozdult. mikor oda ért hozzám kezét kezemhez érintette majd átkarolt. a fülembe súgta, hogy e dal neked szól senki másnak és szájából sum41-with me című dal szólt. a szemébe néztem és nem tudtam levenni róla a tekintetem. mikor a dal véget ért megcsókolt majd eltűnt. és akkor abban a pillanatban rájöttem, hogy kell nekem.

nothing

úgy érzem én vagyok a hibás. de megértelek. nekem is rosszul esett volna. rájöttem mi volt a baj és igen én szúrtam el. lehet elefántot csinálok a bolhából és jobban kiborulok és sírok, emiatt de érzékeny vagyok és nem bírom elviselni ha az egyik legjobb barát nőm haragszik rám és rosszuk esik neki az amit tettem. nem gondolkodtam azon, hogy mit teszek csak mentem hirtelen. sajnálom. tudod, hogy nagyon szeretlek és nem akartalak megbántani. hisz rád mindig számíthatok és mindig kiálltál mellettem.szeretlek.(L)

csak egy sztori

egy hűvösebb őszi este sétáltam Miami utcáin. a nap már lenyugvóban volt a fülembe a fül hallgatóból max hang erőn szólt a kedvenc dalom. ábrándoztam és azon kaptam magam, hogy megállt az idő. a körülöttem lévő emberek abban a pillanatban ledermedtek. és ahogy néztem a ledermedt arcokat megrémültem. a szemekből kilehetett olvasni mi a jó és mi a rossz. bevallom sok ember szemében fájdalmat láttam. hangokat hallottam a fejemben..azt súgta fussak el. a nap lementéből hirtelen korom fekete sötétség lett. elkezdtem futni de mintha egy rossz álomba lennék és nem haladnék csak fáradnék. előttem nem sokkal halvány fényt láttam. minden erőmet belevetve próbáltam előre futni és csak futni. a szemből a könnycseppek lehullottak. nem tudtam még, hogy mi az a fény csak azt tudtam, hogy biztonságot fog nekem nyújtani. mikor a egyre közelebb értem a fényhez a szívem egyre hevesebben lüktetett. mikor oda értem egy fiú állt ott ás magához szorított és azt súgta "sose engedlek el". mikor a szemébe néztem biztonságot és melegséget éreztem. mikor ajkaink egymáshoz értek a szívem majd kiugrott a helyéről. és akkor abban a pillanatban felébredtem.

ess

július volt, egy pénteki nap. mindenki rohant New York utcáin a zuhogó eső elől. csak én voltam az aki egy térdig érő fehér könnyed ruhába, mezítláb kezembe a papucsommal nyugodtan sétáltam New York utcáján.az eső zuhogott a nap halványan az utcára szegezte sugarait.én csak nyugodtan sétáltam míg a körülöttem lévő emberek újság papírral vagy esernyővel a fejük fölött rohantak menedék alá.nem értettem, hogy egy ilyen csodás nyári napon miért rohan mindenki az eső alól ami kellemesen érintette hófehér bőrömet. nem törődtem azzal, hogy ki mit gondol rólam csak mosolyogva sétáltam tovább a szakadó esőben. a talpam már korom fekete volt a kosztól a hajamból csavarni lehetett a vizet a térdig érő krém színű ruhám mintha most lett volna kimosva olyan vizes volt. mikor az eső elállt a nap hatására halvány szivárvány keletkezett. mikor megláttam megálltam és az eget bámultam. a körülöttem lévő emberek rohantak a dolgukra a kis aktatáskákkal öltönybe és kosztümbe felöltözve míg én a kis városi kinézetemmel csurom vizesen az szivárványt bámultam.miközben eljöttek mellettem az emberek halkan hallottam, hogy rajtam nevetgélnek. nem törődve vele kívántam a szivárványtól egy olyan dolgot amire mindig is vágytam. a szivárvány elhalványult a kívánságom után és a szél hirtelen felkapta a baba rózsaszín színű sálamat ami egy férfi arcán landolt.oda rohantam és a kezembe nyomta a sálat. mikor felnéztem belenéztem mogyoró barna színű szemeibe...abban a pillanatban nem jött ki hang a számon akár mennyire is szerettem volna megszólalni.majd kezével hátra simította sötét szőke víztől meggyülemlett göndör hajam és a fülembe súgta megtaláltalak.

(L)

van még idő átsettenkedni a büfébe és angol órán trécselni és ülni az aulába csak, mert úgy van kedvünk. van még időnk idióta arcokat vágni és magyar órán fulladásig röhögni és percekig azon röhögni, hogy egymást nézzük nevetés közbe. van még rá időnk, hogy kimenjünk a Csónakázó tóhoz és piknikezzünk úgy, mint harmadikba osztályba. van még rá időnk, hogy felnőttek legyünk és mindenen aggódjunk...addig míg fel nem növünk csak szaladjunk a büfébe nevessünk egymáson és éljünk álom világba, mint a gyerekek. legyünk örökre gyerekek és ne válasszon el minket az, hogy külön iskolába kerülünk. itt a nyár amikor felettébb jól érezhetjük magunkat. köszönöm nektek ezeket az éveket csak ti.(L)

különben nem is tudom, hogy miért írtam le ezeket..talán túl érzelgem az egészet de nekem sokat jelentenek ezek az évek és a barátaim is hiszen 8 év alatt két igaz barátra és rengeteg haverra találtam rá.

nonono

úgy érzem nem tudom, hogy hol vagyok. nem találom magam valahogy sehol sem érzem azt, hogy "na ez az én világom örökre itt maradnék". mindenki más körülöttem. ha kettesben vagyok a barátaimmal olyan jó. de ha társaságba mindannyian mások. persze nem rossz néven, de akkor olyan érzésem van mintha nem magukat adnák. úgy érzem ha valaki velem van kettesben [barát] akkor az sose érzi jól magát és várja, hogy végre megérkezzenek a többiek. én mindig mondom nekik, hogy nyugodtan menjenek de sose mennek de miért nem mennek? nem zavar ha ott hagynak csak könyörgöm érezzék magukat jól. ezen az estén jól éreztem magam pirossal előre mentünk és ketten maradtunk utána pedig táncoltunk és jó este volt. de úgy éreztem egy másik barátra, hogy nem igazán szeretne velem lenni és mintha csak azért jönne velem, hogy ne sértődjek meg. de engem nem zavar ha mással megy csak szórakozzon. van még két barátom mikor velük vagyok úgy érzem nem vagyok oda való ők ketten érzik magukat igazán jól. de mikor régen hárman voltunk akkor én is épp úgy jól éreztem magam és még mindenki mással. de kezdem elveszteni az egyensúlyt. vajon vissza kaphatom?

....

amikor írtad, hogy mennyi mindenen keresztül mentem. ezek alatt miket értesz? mindent írj le miket értettél. kíváncsi ember vagyok tudod jól.és nem nem nem...nem akarok erről beszélni inkább meg tartom magamban. nem szeretek erről beszélni, mert úgy érzem akkor nem adom önmagam. sajnálom de nekem ez nem megy. válaszoljmajdholnap

elégacímből

talán én jobban ragaszkodom az emberekhez, mint ők hozzám és ezért néha úgy érzem, hogy kicsi vagyok. jobban ragaszkodom a testvéremhez, mint ő hozzám azt mondják, hogy legyek benne biztos, hogy ha valami bajom esne ő fel ülne az első vonatra és haza jönne. de én ezt nem hiszem el. úgy gondolom ha nekem valami bajom esne ő ott maradna ahol van és azt mondaná oké. tegnap este úgy érzem magam mintha nem én lennék és csak egy álarc lenne előttem..tegnap este úgy érzem magam mintha nekem nem szabadna, hogy legyenek érzéseim nem tudom megfogalmazni a mondani valóm. egyszerűen úgy érzem magam mintha nem magamat adnám de hát hogy adjam magam miközben azt sem tudom melyik is vagyok én ? ha ordítani és merész dolgokat kell tenni úgy érzem nem én vagyok..ha meghúzódom és csendben vagyok már kevésbé érzem azt, hogy nem én vagyok. igazából nem tudom mikor érzem azt, hogy én vagyok vagy sem. új élet? új társaság? nem mondom ki a véleményem..az igazi véleményt a barátaimnak, mert függök az emberektől és úgy érzem már nincs saját véleményem. most ebben a pillanatban úgy érzem magam, mint akinek tiltott az, hogy legyenek érzései és akinek fel kell nőnie. miért nem lehetek egy 6 éves lány aki játék világban él? nem mondom ki az érzéseim és most is úgy érzem, hogy ez nem én vagyok, mert egyszerűen ha érzésekről írok mindig ezt érzem. ez normális? valaki pofozzon meg. most legszívesebben fel ülnék egy végtelenig járó vonatra és talán...TALÁN a világ másik felén leszállnék. de abban sem vagyok biztos. nem vagyok merész ember és sose vagyok benne a merész dolgokba én inkább csak szemmel figyelem a dolgokat de szívem mélyén úgy érzem én is benne akarok lenni és megtenném de nincs hozzá elég önbizalmam és bátorságom.

withme

feküdtem a másfél méteres fűben az eget bámulva. tőlem 100 méterre az ország út sok kocsi zaj. sikerült kizárni a hangokat és csak álmodozni. ahogy ott feküdten a fűben és néztem a színtiszta kék eget arra gondoltam, hogy nyugalmasabb pillanatot nem is kívánhatok. a pillangók úgy szárnyaltak felettem, mintha zene szólamra táncolnának. a szellő gyengéden fújt..és elszállt a halvány rózsaszín színű sálam. a nap úgy sütött, mint még soha az eső csepergett és halvány szivárvány keletkezett. hirtelen megzavarta a nyugalmamat a fűben lévő mocorgás. figyelmet, hogy mi lehet az és megláttam egy embert kezében a baba rózsaszín színű sálammal. felálltam és a szívem lüktetett..ismerős arc volt talán láttam már de nem ismertem. mikor felém nyújtotta a sálamat a kezünk egymáshoz simult és a szemembe nézett. akkor olyan furcsán éreztem magam nem voltam vele tisztában, hogy mit éreztem de valami furcsát. levettük egymásról a tekintetünk és hátat fordított majd elment a szívem úgy dobogott, mint még soha még egyszer hátra nézett. de többet nem láttam.

jellemzés

Az ember addig-addig fojtja el, különféle okokból, amit őszintén érez, hogy egyszer robbannia kell.

~
A falak, melyeket magunk köré építünk, hogy távol tartsák a szomorúságot, kizárják az örömöt is.
~

Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. (...) Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről.

hát igen. önmagamról jellemzést írni? amiről ez a három idézet szól árulkodik.

friend

részben igazad van..eltávolodtunk egymástól. de szeretném ha ez nem maradna így..tudom megváltoztunk de ebben a pár napban úgy éreztem boldog vagyok mikor a régi énünk kezdett vissza térni. te vagy az akivel sok rossz dolgon átmentem és sose engedtem el a kezed sose engedtem, hogy ott hadj és kiálltam azért amit gondoltam/gondolok, hogy barát vagy és nem engedlek el soha.tudom vannak rögös utak egy barátságban de mindent kilehet bírni és szeretném ha ezt is kibírnánk.és nagyon remélem és szeretném is, hogy ezt a 2 és fél hónapot ne úgy töltsük el a nyolcadik évünkből, mintha csak haverok lennék. nekem barát vagy. nem csapom be magam. és egyetlen egy olyan ember sincs az életemben aki MINDENRŐL tudna ami velem történik. te is tudsz dolgokról. de csak te vagy az az ember akivel tudok és szeretek is arról a dologról beszélni..remélem, hogy tudod mire gondolok. neked kibököm, hogy mit érzek másnak nagyon ritkán.minden barátomnak elmondok egy olyan dolgot amit másnak nem..de te vagy az akinek azt a dolgot mondom. szeretném ha minden olyan lenne veled, mint régen volt. szeretném, hogy újra a műszerész utca szélén üljünk az árnyékban.szeretném ha ebben a két és fél hónapban megpróbálnánk helyre hoznia dolgokat, mert tudom, hogy a nyár az felehetetlen lesz és egy tavaszi esemény. szeretlek. és koncertre nélküled nem megyek.(L)

life

élni az életed...szabályok nélkül gátlások nélkül úgy, ahogy csak te akarod. senkinek sincs beleszólása azt teszel amit akarsz amire vágysz...legyen az felhő karcolók tetején lévő táncolás vagy éjszakai fürdőzés egy parkbeli tóban..csak egyedül gátlások nélkül..befolyásol ás nélkül ahol nem befolyásol semmi és senki. na az élet. vagy csak feküdni a méteres fű közt egy üres mezőn a napfény az arcodra szegezi sugarait te pedig csak álmodozol nem törődve a valósággal na az élet. vagy pedig egy nyári zuhogó esőben mezítláb egy ujjatlanba sétálni New York utcáin ahol mindenki rohan az eső elől te pedig csak sétálsz a zuhogó eső alatt na az élet. vagy a barátaiddal egy júliusi naplementében ugrándozni és a wake me up septembert énekeli na az élet. vagy egy rock fesztiválon az első sorban egy punk együttes dalaira tombolni megállás nélkül ordítozva na az élet. teljesen mindedj melyiket választod csak az a lényeg, hogy gátlások nélkül élj és ne engedd, hogy mások befolyásoljanak. (:

:/

nem merek oda állni és megmondani azt amit gondolok. nem merek az emberek szemébe nézni és elmondani, hogy mit érzek és elmondani azt, hogy ha nekem valami rosszul esik amit egy ember csinál. nem merek kibújni a csiga házból és tombolni üvöltözni, mert félek, hogy mit fognak rólam gondolni. gátlásos vagyok mindig függök valamitől vagy valakitől. néha úgy érzem valami hiányzik pedig a legfontosabb dolgok úgy vélem megvannak tető a fejem fölött család pótolhatatlan barátok egy bátty akire akár az életemet rábíznám. de néha még is hiány érzetem van. azt szeretném, hogy legyen minden olyan, mint augusztusban..mikor a kasza fesztiválon jól éreztük magunkat és a kis megszokott műszerészi út szélén ültünk. vagy mikor csak a derkón egy bizonyos lépcsőháznál ültünk páran..PÁRAN nem, mint most, hogy vagy egyszerre lent vannak 30an abból meg a felét sem ismerik az emberek. hogy kegyen olyan, mint augusztus huszadika. LEGYEN NYÁR legyenek élmények.szeretném ha nyár lenne mikor még este 9ig is kint voltunk és énekeltünk..ültünk az árnyékban az utca szélén...azt a nyarat akarom.mikor Siófokon az a naplemente megfogott nem tudom miért..nincs egy naplementében semmi extra dolog de akkor valahogy az más volt, mint többi.(L)

dream?

én egy álom világban élek. de a valóság csupa csalódás. minden más,mint ahogy elképzeljük. az én álom világomban mindig jól végződik minden és azt az embert kapom meg akit akarok és azzal vagyok akivel akarok. de szembesülnöm kell vele, hogy a való életben nem minden úgy van ahogy én azt elképzelem és nem azt az embert kapom meg akit akarok. én ezentúl azt kérdezem...Akkor egyáltalán van az álmodozásnak ha a valóság nem úgy alakul ahogy mi azt megálmodjuk és nem azt kapjuk meg akit valójában akarunk? én azt kérdezem...vajon észre vesz majd? vajon sikerül majd beilleszkedni? vajon jól fogom magam érezni? és vajon meg kapom azt amit akarok?

címenincs

most körülbelül sírnék. hogy miért? mert régen még minden jobb volt mikor nyáron az utcán énekeltünk kint ültünk a körte hintába vagy a műszerész utcán az árnyéban amikor a bon jovit énekeltünk én csirke hangon. és mikor a kasza napokon az afc koncerten egyetlen egy számra vártunk nyáron és a legeslegvégén bejelentették, hogy mi a szám címe amit előadnak és egymáshoz fordulva kezdtünk el vigyorogva ugrálni és akkor elkezdett esni az eső. és most ezek mind egy üveg gömbbe vannak zárva de mond csak ezt az üveg gömböt, hogy lehet kinyitni? és akárhányszor próbálom helyre hozni az üveg gömböt sose tudom kinyitni. egy emberért sose sírtam annyit, mint érted. de ha kéne én tengernyit sírnék érted. [barát]

lonely

tudod milyen mikor nem találod a helyed? össze vagy zavarodva nem tudod hova menj nem tudod mit csinálj nem tudod, hogy tegyél helytelent csak azért, hogy elfogadjanak. nem tudod, hogy hova is kéne menned. félsz az újtól...félsz attól, hogy nem fogsz tudni beilleszkedni. vagy csak te vagy paranoiás? és csak te hiszed azt, hogy nem találod a helyed?

!

???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

tud

az a szó, hogy NEM az nekem ritkán jön ki a számon...nem megy nem tudom azt mondani az embereknek, hogy nem és csak nekem lesz belőle galiba. és ezért csak magamat okolhatom egyszerűen túl gyáva vagyok ahhoz, hogy azt mondjam NEM. szeretnék nemet mondani de mindig attól félek, hogy mit fognak hozzá szólni az emberek...hogy milyen pofát fognak vágni. akkor is azt mondom hogy igen ha ahhoz a dologhoz egy csipetnyi kedvem sincs. félek attól, hogy megharagudnak rám és ezért sokszor nem mondom ki azt amit igazából gondolok.nem szeretek az érzéseimről beszélni, mert akkor úgy érzem magam mintha nem én lenék és csak megjátszanám magam.utálom ezt az érzést és azt is, hogy mikor álmodozom képzelek valamit és akkor észhez kapok, hogy hoppá a valóságban vagyunk és akkor úgy érzem magam, mint egy kis naiv 6 éves aki szánalmasan hajkurássza az álmait. csak azt tudnám ezt miért is teszem közhírré és miért is írom le?

siker

meg lesz az a kulcs hidjétek el nekem. hiszek bennetek és hiszek abban, hogy az a kulcs csak rétok vár senki másra és az az ütött kopott ajtó csak arra vár, hogy átlépjétek és újra csupa fényes ajtó legyen belőle.(L)

értelemésérzelem

oké értem 14 éves vagyok és a 14 évesek nincsenek magukkal megelégedve se a cselekedeteivel? de ez normális amit én csinálok, hogy ennyire...? hogy azért érzek bűntudatod, mert nekem valami jobb lett, mint egy másik embernek és ezért az érzem hibás vagyok? nem tudom...őszintén szólva semmit sem tudok.és akkor most van az az érzés, hogy jajneee utálom magam miért?? énsemtudom nem tudom miért de az elmúlt hetekben zavaros itt minden és semmit sem értek. van olyan pillanat mikor úgy érzem metálra törnék zúznék dühömben és rossz kedvemben szét rugdosva a talajt.nincs olyan nap mikor ne lenne valami gond a barátaimmal. vagy lehet én dramatizálok nem nem nem....mikor azt hiszem dramatizálok úgy érzem magam, mint egy szánalmas lány. nem tudom tartani a lépést az emberekkel...most perpillnat úgy érzem ez túl gyors.legszívesebben elrepülnék egy másik bolygóra.

őkicsoda?

csak ülök egy padon és semmivel sem törődöm. a napot eltakarta az eső felhő a szél pedig gyengéden fújta el a bézs színű sálamat.a virágok szirmain eső cseppek ékeskedtek nem törődve vele csak álmodoztam és álmodoztam nem törődve a valósággal.és akkor elkapott egy érzés, hogy mi van ha nem válik valóra,mi van ha csalódom? és mikor kinyitottam a szemem ott állt előttem. azt hittem csak képzelődöm de mikor egy csepp eső esett az orrom hegyére szembesültem vele, hogy ez nem csupán álom hanem a valóság. először el sem hittem. én tudtam ki ő de ő nem, hogy én ki vagyok.egyre csak közeledett hozzám és a szívem ki akart ugrani a helyéről úgy kalapált. hallottam a lépteit és ahogy egyre közelebb jött a felhők eltávolodtak a naptól a virágok kezdtek kinyílni. mikor már csak egy kar nyújtásnyi választott el minket megállt és azt kérdezte te kivagy? ennél a kérdésnél lemeredtem és magam sem tudtam választ abban a pillanatban semmiben sem voltam biztos. az a karnyújtásnyi távolság egyre kisebb lett és közeledett.nem tudtam ki is ő valójában milyen ember és, hogy miért is ver a szívem ha látom. de mikor átkarolt abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy valami köt hozzá. de hogy mi azt nem tudom.

sosetudom

érzelem.sose tudtam róla beszélni úgy érzem ez nem az én pályán. legszívesebben a csepegő eső alatt futkároznék a ragyogó napfényben egy szivárvány alatt. de van ilyen a valóságban? reményeim szerint igenis van ilyen. az elmúlt hetekben egy folytában bánatos bejegyzéseket írtam.! miért van ez!? miért nem lehet minden olyan, mint régen volt? nem törődtünk azzal, hogy kiröhögnek minket, nem érdekeltek vad idegenek véleménye. nem érdekeltek a külvilág énekeltünk az utcán röhögtünk az utcán olyan hang zavarral, hogy a város túlsó végébe lehetett hallani. mikor ugró iskoláztunk. mikor barbiztunk mikor egymás haját fésülgettük. miért nem lehet vissza forgatni az időt és újra 6 évesnek lenni?

csendkérlek.

. utálom, hogy úgy érzem semmi sem jó minden más, mint régen. valaki azt mondta, hogy olyan mintha valakinekmindnekinek meg kell feleljek. de ez van meg kell szokni és el kell viselni. nagyon eltávolodtam egy valakitől aki régen a legjobb barátnőm volt most pedig szinte már beszélni sem tudunk miről. úgy érem vannak olyan barátaim akiknek nem merem meg mondani azt amit gondolok, mert félek, hogy összeveszünk és nekem állnak. félek mindentől. és azt sem tudom ki vagyok. és hogy ki legyek.

nothiiiiiiing

bevallom sose tudok semmit sem írni mostanában. úgy érzem az önbizalmam a legkisebb legkisebbjének a legkisebbje...nem tudom miért van ez. utálom, hogy mindig olyanok érdekelnek akiket nem ismerek és esélyem sincs hogy megismerjem és elegem van abból, hogy csak álmodozom és álmodozom és akkor felébredek, hogy miért is csinálom ezt? hisz ezek lehetetlenek. néha úgy érzem nem szeret senki. néha úgy érzem szeretnek. de mégis melyik az igaz? próbálok megfelelni embereknek de ez néha nem így megy. azért, mert nem cigizek és nem iszok pár ember úgy néz rám, hogy nézd már ez a csicskaaaaa. és néha annak is érzem magam aki a legkisebbek legkisebbje. ennyire még sose vártam az új életet de most kijelentem, hogy várom a gimnáziumot. hiányozni fognak az emberek az évfolyam hiányozni fog Piros és Hambi is de ennek így kell lennie. anyukám mindig azt mondja, hogy az általános iskolából való barátok sose maradnak meg. de én ezt nem szeretném. azt akarom, hogy a kapcsolatunk meg maradjon. mikor velem jött szembe egy ember olyan mintha magamat láttam volna csak fiúba. ez normális? ilyenkor fejbe csapnám magamat, mert ilyenkor azt érzem, hogy csak beképzelem magamnak. elsem tudod hinni hányszor úgy éreztem, hogy szánalmas vagyok. és mikor az érzésekről kéne beszélni úgy érzem magam mintha felkéne nőnöm és felnőttként viselkednem de én nem akarok úgy viselkedni. még gyerek akarok lenni aki élvezi az életet. nem ismerem magam és ismét összevisszaságokat írok össze vissza. :/

sikamaka

mostanában olyan van, hogy mikor gép távolba vagyok áradnak belőlem az érzések amit leírnék mikor pedig géphez jutok sose írom le. úgy érzem valójában azt sem tudom ki vagyok vagy, hogy milyen a személyiségem...mikor a körülettem lévő emberek tombolnak és én is elkezdek úgy érzem az nem én vagyok. mikor leülök és csendbe maradok úgy érzem nem én vagyok. már nem tudom mit hidjek azzal kapcsolatban, hogy ki is vagyok én...ha üvöltök úgy érzem nem én vagyok, ha csendbe ülök akkor talán valamennyire azt érzem így kell maradni de abban sem vagyok biztos. semmiben sem vagyok biztos. szeretnék önmagam adni de hogy tudnám mikor azt sem tudom mit kéne adni?

csi

ma minden felborult.tudom megváltoztam de megtanultam, hogy kikel álljak a saját igazamért. de itt nem én vagyok a lényeg. vagykitudjakialényeg. és most lesokkolt az agyam és nem tudok nem értek semmit. most úgy érzem bárcsak én se kaptam volna megy a jobb jegyet. és akkor talán nem lenne ez az egész. bárcsaknelennékés akkorsemlenneezazegész. úgy érzem életkedvem 0% sírhatnékom és tárgyak összezúzása 95% a többi 5 százalék zene mi más. hogy milyen akarok lenni? most talán úgy érzem, hogy egy olyan lány aki csiga házba él és sose bújik ki onnan és mindig másokon segít. VISSZA AKAROK BÚJNI A CSIGA HÁZBA. azt mondják, hogy jó hogy kibújtam a csiga házból...de mi ért ez anélkül ha úgy érzem semmi kedvem sincs per pillanat a világon lenni? újra az a lány akarok lenni aki nem áll ki az igazáért és akit kihasználnak ne kérdezd meg miért de most úgy érzem jobb lenne. mert mikor még a csiga házba voltam nem voltak a barátaimmal ekkora gondok. utáltam 2009et és reméltem, hogy 2010 jobban fog alakulni de úgy érzem 2010 lesz a legrosszabb év az eddigi életemben. most legszívesebben elbújnék minden elől.

???

olyan érzésem van, mintha nem értenék semmit sem és minden gondolat kavarogna össze vissza és nem találnák a helyüket.

Szíved vitte mégis hallgattál,
Miatta láttad szebbnek kopott ruhád,
Miatta hitted, könnyebb az élet,
Csak nézted, hogyan megy tovább.

ma

ma olyan volt minden, mint régen annak ellenére, hogy tegnap este msnen azt gondoltam már nem akarok a barátom lenni. elhülyéskedtünk növényt gyönyömöszöltünk egymás szájába és törin együtt röhögtünk és ninetta azt mondta, hogy MI olyan jól elröhögónk minden órán és ez olyan jó érzéssel töltött el, hogy MI. azért látszik, hogy 10 éves ismerem és együtt pucsítottunk a közönségnek 5 évesen(: de most ismét olyan érzésem van, hogy nem akar a barátom lenni vagy csak én képzelem be magamnak de már én magam sem tudom. nem vagyok tisztába semmivel sem nem tudom mit akarok, hogy mi akarok lenni ha nagy leszek de ez nem csoda hisz sok velem egy idős nem tudja még. de azt reméltem 2010 jobb év lesz, mint 2009 olyan mintha egy rongy lennék. itt van feketepiros őt 3 éve tekintem barátnak és egyben annak aki megért. itt van év akit születésemtől ismerek és ő mindig rohan ha baj van és itt van derkovics akivel szintén lehet komoly dolgokról beszélgetni és számítani rá. egy személyt nem írtam le hisz a bejegyzés egy része róla szól.utálom 2010et itt a felvételi a központi és félek minden blogba leírom, hogy félek. félek, hogy mit fognak gondolni rólam ha bekerülök az álomiskolába félek, hogy milyen térsaségom lesz félek, hogy elvesztem a fontos embereket. vagy szőkének talán csak ideges percei voltak és úgy gondoltam nem akar barát lenni aj már paranoiás vagyok elegem van.

esik

néha úgy érzem olyan vagyok,mint egy összetaposott üveg amit lecseréltek több szem gyémántra.