Jézusom!Több,mint egy éve írtam utoljára.Igazából szerintem már mindenki elfelejtette,de nekem most jól esik ide írni,jobb,mint magamban beszélni.Húú hát mi történt ebben az egy évben?Akiről még ide írtam tavaly márciusban na őt végleg elvesztettem,de azt hiszem vagyis tudom,hogy ez így jobb nekem.Ebben az elmúlt egy évben életemben először tényleg szerettem valakit..azt hiszem.Jelenleg kezdek felnőni,de szívem szerint nem szeretnék,nem akarok azon agyalni,hogy mi legyen a jövőmmel,még kis óvodás szeretnék lenni.Mostanság egyre többször érzem úgy,hogy az emberek nem szeretnek,és idegesítőnek tartanak,nem akarnak velem lógni.Néha úgy érzem nem találom a helyem ebben a hatalmas világban.Perpillanat távol érzek magamtól mindenkit,legalábbis nem olyan közel,mint eddig.És már megint úgy érzem,hogy zagyválok össze-vissza,ez is csak azt jelképezi,hogy rohadt bizonytalan vagyok mindennel kapcsolatban.Mostanság sokszor támad olyan érzésem,hogy már tényleg szükségem lenne EGY emberre,egy olyanra aki mindig itt van mellettem.Látszik?Ismét szánalmasnak és hangyányinak érzem magam,azért amiket ide írok,meg amiért ide írok.Utálom ezt magamban.Nem vagyok megbékélve semmivel sem,néha úgy érzem jobb lenne elzárkózni a külvilágtól...úgy sem szeret túl sok ember,megérzéseim szerint.
Igazából lehet félek komolyan,őszintén megbízni az emberekben,és tudom,hogy közre játszik ebben az is,hogy életemben nem rég csalódtam a legnagyobbat.De már nem mutatom ki,jobb így mindenkinek,inkább most leírom ide,úgysem olvassa senki:) legalább ide írok,megint szánalmasnak érzem magam,és hogy elkéne zárkózni a külvilágtól.
MIMDEGY
