mirror

álltál már annyi ideig a tükör előtt, hogy az arcod értelmét vesztette.? az szemed nem bírja tartani az iramot nem tudja hova figyeljen. aztán az orrod egybe folyik az arcoddal és a szádat nem is látod a végén. elgondolkodsz azon, hogy az ember miért ilyen? miért nem lehet a szem az orr helyén és egyáltalán miért van szemünk orrunk és szánk? majd lassan elgondolszkodsz az élet dolgain és, hogy miért így nézel ki, és hogy miért tetted azt amit? miért cselekedtél úgy ahogy? majd nem találsz válaszokat csak ajtókat miket ha kinyitsz üres fellegeket látsz magad előtt. nem tudod, hogy mi vár az üres fellegek között és, hogy mit tegyél. mit kéne helyre hoznod és, hogy miért ment tönkre az ami. majd hátrálsz az ajtótól és vissza érsz a ahhoz a kérdéshez, hogy miért van szemünk, orrunk és szánk.? majd rájössz mi a válasz. azért van szemünk, hogy lásd igéző szemeit, azért van orrunk, hogy lágy illata megnyugtasson, és azért van szánk, hogy megcsókolhasd. csupán ennyi a válasz a kérdésre.

loveyou

volt egy erdő..egy hatalmas fa..egy pad..és azon a padon ültem én. minden olyan szürkés fehér volt. mintha minden kezdte volna értelmét veszteni. ott ültem egyedül és vártam ŐT. jól megfigyeltem...egyenesen simuló haját ami fénylett a nap sugaraitól. mogyoró barna szemeit amik csak úgy egyik pillanatról a másikra képes volt rabul ejteni. csak vártam és vártam..de nem jött. olyan annyira megszoktam azt ahogy a fa tövében ül kezében egy gitárral és énekel korlátok nélkül..én mindig csak titokba figyeltem..bevallom féltem. féltem, hogy meglát..féltem, hogy utál. elakartam neki mondani, hogy...szeretem. elmondtam volna neki..most tényleg megtettem volna, de nem jött. másnap is ott ültem és vártam rá de nem jött..majd azután sem jött. legközelebb már csak képen láttam ami a koporsója mellett helyezkedett el. másnap csengetést hallottam majd kinyitottam az ajtót..előttem állt a legjobb barátja és a kezembe nyomott egy füzetet majd elment annyit mondván, hogy Ő írta. mikor kinyitottam a füzetet ez állt benne: " elakarom neki mondani, hogy nem bírom levenni tekintetem égszínkék színű szeméről..elakarom neki mondani, hogy a dalok amiket énekelek neki szólnak..de félek utál és nem akar látni..el akarom neki mondani, hogy SZERETEM." ahogy az utolsó szóhoz értem a papíron végig folytak duzzadt könnycseppjeim. én elakartam neki mondani, hogy SZERETEM.

higgy

oly annyira lebecsülöd magad, hogy már nem hiszel semmiben.? ne tedd ezt.én szeretlek és hiszek benne, hogy sikerülni fog. ne legyél kishitű. több, mint 14 éves ismerlek én mindig is foglak a mi barátságunk sose fog kihűlni. higgy magadban és hidd el, hogy sikerülni fog és az úgy is lesz. rám mindig számíthatsz ha baj van. előtted áll még az út és a sok lehetőség. kérlek higgy benne és ne becsüld le az értékeidet. szeretlek






ui: nem tölt fel képet

..

miért is hittem, hogy nem így van.? ismét egy cipőben járunk. lehet most azt hiszed, hogy csak azért írom le ezeket, mert sajnállak és azt írom ami neked jó. de nem ez nem így van. nekem egyáltalán nem vagy pótlék és nagyon sajnálom, ha úgy érezted. tudod rád mindig számíthatok..meghallgatsz tanácsot adsz. lehet azt hiszed, hogy már minden rendben van az én és szőke barátságba közt, de akkor rosszul hiszed és azt hiszed, hogy csak pótlék vagy pedig egyáltalán nem. tudom egyedül érzed magad, de ne zárd el magad körül az embereket és ne küldj el magadtól. én sírok veled együtt..emlékszel arra a nagy "bulira".? mikor egymás vállán sírtunk.? ha kell én mosolyt csalok az arcodra..és kérlek ne fuss most a fejed után s ne taszíts el magadtól. rám mindig számíthatsz..lehet néha úgy tűnik, hogy csak pótlék vagy számomra pedig ez nem igaz akármit is hiszel. és tudom most mit gondolsz..azt, hogy csak azért írom, mert sajnállak és hogy jobb legyen neked. nem.! ezt azért írom, mert ezt gondolom. ne zárkózz el és ne lökd el magadtól az embereket..engem úgy sem fogsz tudni el lökni még ha szeretnél is..akkor sem. rám számíthatsz és ha nagyok leszünk együtt fogunk lakni egy New Yorki utcán.

idontknow

le írhatatlanul érzem magam. egyszerűen a SZAKADÉK szélén érzem magam..pedig elég messze állok tőle. talán kezd minden a helyére jönni...de eközben olyan távolinak érzem pedig olyan közel álltunk egymáshoz..nem vagyok bele szerelmes ezt tisztán tudom. de távolinak ÉRZEM mégis egyben közelinek is. úgy érzem nem találom a helyem, mintha sötétség lenne..nem lehet megfogalmazni. mintha kívül álló lennék a sok ember között. nem tudom miért. zavaros minden. most meg hirtelen pofont adnék magamnak. sose vártam ennyire azt, hogy új iskolába menjek. nem akarom elveszteni és nem is fogom elveszteni az általános iskolás barátaimat. de annyira szeretnék mindent új lappal kezdeni. ahol még nem ismer senki és nem ítélnek el az alapján, hogy a másik mit mondott. talán ott más lesz minden. talán majd a nyáron minden megváltozik és jobb lesz majd minden. szeretnék szabadult lenni és nem az embereken rágódni..de ez nem ilyen egyszerű. folyton kis dolgok miatt is lelki ismeret furdalásom lesz.úgy élném a saját kis álom világom..de fel kell ébredni egyszer..olyan rossz mikor álmodozás közben azon kapom magam, hogy ez ÁLOM nem a VALÓSÁG. úgy szeretném ismét közel érezni magamhoz aki olyan jó barát és MINDIG megnevetett.

L

epres pohár örökkön örökké. akinek kell értenie az érti. kapsz majd tőlem szülinapodra.

s z e r e t l e k

?

megfogalmazhatatlan ez az érzés. nem tudom hol vagyok és mit csinálok. csak azt tudom, hogy nem cselekszem jól. ez amolyan nem tudom mit érzek mégis rossz érzés. rossz, hogy nem tudom megfogalmazni. rossz, hogy nem tudom kimondani a barátaimnak az érzéseimet. mikor mondanak nekem valamit..ami rossz, mégis igaz. csak állok és nézek. a számból egyetlen egy szó sem képes kifurakodni hiába szeretném. akkor csak állok és nézek a barátaim pedig dühösek, hogy én semmibe veszem amit ők mondanak. nem megy nekem ez az érzés kifejezés se az, hogy kimondjam azt a szót, hogy SZERETLEK. már minden más, mint régen. semmi nem lesz ugyanúgy már. elvesztettem egy embert. és majdnem egy másikat..akit elkel lenne löknöm magamtól. mégis valami fűz hozzá..tudom rosszat tett és csak fájdalmat okozott nekem..csak azt nem tudom, miért is ragaszkodom hozzá ennyire.? ATTÓL a mondattól minden megváltozott..máshogy tekintek rá. rossz képen..mégsem tudok tőle elszakadni. ez nem szerelem ez nem örök barátság..ez se veled se nélküled. néha úgy érzem púpot jelentek az emberke hátán..és, hogy szánalmas vagyok, mert folyton mártírkodom és sajnáltatom magam. pedig nem akarom, hogy sajnáljanak..nem szeretem ha minden körülöttem forog. az eddig 2010es év nem túl kedvező..az első másfél hónap hol rossz hol jó volt. az utána lévő időszak pedig nagyon jó volt. az elmúlt három hét pedig RÉMÁLOM. sose gondoltam volna, hogy ez velem előfordulhat. megteremtettem magamnak egy tökéletes álom világot ahonnan nincs menekvés. szeretnék abból a világból kiszabadulni de nem megy. szeretnék épp ésszel gondolkodni,de mindig megyek a saját fejem után. szeretném megtalálni a helyem..néha úgy érzem megtaláltam..néha úgy érzem egyes egyedül vagyok. néha úgy érzem semmire kellő vagyok. és itt ismét önsajnáltatást hajtok végre. de hisz épp erről volt ma szó. nem akarok egy gyenge kis lánynak látszani. de ez az igazság..gyenge vagyok és ez által kihasználható és megsérthető. nem is tudom miért írok ennyi dolgot egybe. és ismét a közepénél abbahagyom a blog írást.

cry

egyedül ültem a ház tetőn miközben a nap lenyugvóban volt. a szobám ablakán kihallatszott a lassú nyugodt zene. a szememből kifolyó könnycseppek lemosták a szempilla spirálom. úgy éreztem ennél rosszabb már semmi sem lehet.volt kire számítanom álltak mellettem, és még is egyedül éreztem magam, mint egy semmiség. azt mondta zárjam karanténba és csak az én barátom lesz..még is bizonytalan vagyok. valahogy már nem vagyok biztos semmiben sem..az a biztonság amit régen éreztem már a múlté. úgy éreztem már nincs miért élnem. újra szerettem volna kezdeni mindent. azt akartam, hogy új életem legyen vagy, hogy ne létezzek. a gimnáziumot akartam, hogy hátha ott jobb lesz minden..de volt bennem egy érzés, hogy mi lesz ha a gimnáziumban is ez lesz.? féltem attól, hogy a gimnáziumban a sarokba fogok majd ülni egyes egyedül. konkrétan nem tudom miért is írok múlt időben miközben ez a jelen. félek, hogy ott is egyedül leszek. egyedül érzem magam. hiányzik valami az életemből...

sötétség vesz körül

azt hittem minden a helyére jöhet..de látom illetve úgy érzem csak én akarom helyre hozni. úgy érzem és látom, hogy neked új barátaid vannak akikkel én is jóba voltam de úgy tesznek mintha nem is ismernének. emlékszem még azokra a napokra..augusztus huszadikára..ami felejthetetlen nap volt..nem történt semmi nem röhögtünk magunkat sírásig azon a napon de még is örökre bennem marad. 2009 utolsó 2 napja amit veled töltöttem..azt hittük a szilveszterünk pocsék lesz és még sem lett az jól éreztük magunkat...hiányzik a múlt, mikor még te is akartad ezt a barátságot..de látom igazán csak nekem hiányzol..te kiakarsz engem törölni az életedből..ha neked így jó és ettől leszel boldog..akkor tedd meg nem állok a boldogságod útjába. (U)

: (

egyedül érzem magam. mintha egy selejt áru lennék a sok új és szép áru között. mintha csak lecseréltek volna egy vadi új játékra, mert én már nem voltam jó. szeretném ezt nem érezni és újra abban a tudatban lenni, hogy talán még minden lehet úgy, mint volt. szeretném ha úgy lenne. : (