egy napos lágy tavaszi napon haza fele sétáltam. fejemben egy lágy s nyugtató dalt dúdoltam. a fákon lévő virágok illatai csak szálltak a levegőben mik oly csodálatosak voltak. boldog voltam. egyedül sétáltam s még is boldog voltam... a nap sütött a csodálatos virággal teli fák látványa mosolyt csaltak az arcomra. ahogy haza fele sétáltam a kis hídnál a zöld fűben ülve megláttam őt. ahogy messziről néztem a szívem egyre hevesebben lüktetett. kezében egy gitárral énekelt egy dalt...AZT a dalt mit én dúdoltam a fejemben. én tudtam ki ő. de ő nem tudta kivagyok.én akartam őt, ő nem akart engem. ahogy előtte elsétáltam tekintetem levettem róla...de éreztem ő figyel. mikor beértem az ajtón táskám ledobva sírtam...hogy lehet ennyire vonzódni egy ismeretlenhez.? másnap mikor az iskolának vége lett haza indultam..megint ott ült. mikor egyre közelebb értem hozzá éreztem, hogy figyel s énekelte AZT dalt. lépteim egyre gyorsabbá váltak..majd szemem sarkából láttam, ahogy felállt s felém igyekezett. FÉLTEM..s lépteim még gyorsabbak lettek. ő már futott utánam. erősen kezem után nyúlt, megfogta, s magához rántott. mikor lágy mogyoró barna szemeibe néztem azt hittem a szívem majd kiugrik. majd egy váratlan pillanatban megcsókolt. s fülembe súgta: I need you.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése