csak egy sztori

egy hűvösebb őszi este sétáltam Miami utcáin. a nap már lenyugvóban volt a fülembe a fül hallgatóból max hang erőn szólt a kedvenc dalom. ábrándoztam és azon kaptam magam, hogy megállt az idő. a körülöttem lévő emberek abban a pillanatban ledermedtek. és ahogy néztem a ledermedt arcokat megrémültem. a szemekből kilehetett olvasni mi a jó és mi a rossz. bevallom sok ember szemében fájdalmat láttam. hangokat hallottam a fejemben..azt súgta fussak el. a nap lementéből hirtelen korom fekete sötétség lett. elkezdtem futni de mintha egy rossz álomba lennék és nem haladnék csak fáradnék. előttem nem sokkal halvány fényt láttam. minden erőmet belevetve próbáltam előre futni és csak futni. a szemből a könnycseppek lehullottak. nem tudtam még, hogy mi az a fény csak azt tudtam, hogy biztonságot fog nekem nyújtani. mikor a egyre közelebb értem a fényhez a szívem egyre hevesebben lüktetett. mikor oda értem egy fiú állt ott ás magához szorított és azt súgta "sose engedlek el". mikor a szemébe néztem biztonságot és melegséget éreztem. mikor ajkaink egymáshoz értek a szívem majd kiugrott a helyéről. és akkor abban a pillanatban felébredtem.