3/12/2010

with


sétáltam a mentén, mindkét fülemben fül hallgató volt és a Laura marling-blackberry stone című dal ment rajta keresztül.a tó kristály tiszta volt és a nap sugarai fénylettek rajta. körülöttem csak kietlen puszta és mező a közepén pedig az a tó. miközben sétáltam egy tengerkék színű lepke szárnyalt el mellettem ami a vállamon helyezkedett el. mihelyt a vállamra ért a zene hallatára szállingózói kezdett, mintha ritmusra szárnyalna. mikor a dalnak vége lett a lepke átszállt a tóra és mihelyt egy víz csepp ért hozzá átváltozott emberré. valami furcsa volt benne. mintha már láttam volna valahol. a szívem zakatolt. a hátán gitár volt és énekelt. mikor közeledett hozzám az éneklése egyre halkabbá vált.a testem ledermedt se kezem se szemem se szám nem mozdult. mikor oda ért hozzám kezét kezemhez érintette majd átkarolt. a fülembe súgta, hogy e dal neked szól senki másnak és szájából sum41-with me című dal szólt. a szemébe néztem és nem tudtam levenni róla a tekintetem. mikor a dal véget ért megcsókolt majd eltűnt. és akkor abban a pillanatban rájöttem, hogy kell nekem.

2 megjegyzés:

  1. ajj laura ez a kedvencem. és még azt mondod hogy nem jó a blogod :D

    VálaszTörlés
  2. köszönöm. :) hátnekemnemannyiratetszik:D de köszi. :) szeretlek

    VálaszTörlés