álltál már annyi ideig a tükör előtt, hogy az arcod értelmét vesztette.? az szemed nem bírja tartani az iramot nem tudja hova figyeljen. aztán az orrod egybe folyik az arcoddal és a szádat nem is látod a végén. elgondolkodsz azon, hogy az ember miért ilyen? miért nem lehet a szem az orr helyén és egyáltalán miért van szemünk orrunk és szánk? majd lassan elgondolszkodsz az élet dolgain és, hogy miért így nézel ki, és hogy miért tetted azt amit? miért cselekedtél úgy ahogy? majd nem találsz válaszokat csak ajtókat miket ha kinyitsz üres fellegeket látsz magad előtt. nem tudod, hogy mi vár az üres fellegek között és, hogy mit tegyél. mit kéne helyre hoznod és, hogy miért ment tönkre az ami. majd hátrálsz az ajtótól és vissza érsz a ahhoz a kérdéshez, hogy miért van szemünk, orrunk és szánk.? majd rájössz mi a válasz. azért van szemünk, hogy lásd igéző szemeit, azért van orrunk, hogy lágy illata megnyugtasson, és azért van szánk, hogy megcsókolhasd. csupán ennyi a válasz a kérdésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése