hö.

ültem a Manhattan Cafee teraszán kávét szürcsölgetve.az idő csodálatos volt a nap átsütött a várost. egyetlen felhő sem volt.kezemben egy különös történetről szóló könyvet olvasva.világsztár volt az 5-60as években olyan volt,mint egy díva kecses elegáns,mint egy herceg nő.boldog voltam.a barátaim mellettem ültek én pedig csak mosolyogtam.az idő hirtelen elsötétedett a szél elkezdett fújni. és magam előtt őt pillantottam meg. olyan zavaros volt minden mikor távol van tőlem boldog vagyok nem érzek iránta akkor semmit. ám mikor a közelembe van minden olyan furcsa sötét és zavaros nem értem mit érzek. nem érzem azt,hogy szeretlek sem azt,hogy dobogtatod a szívemet egyiket sem de akkor még is mi ez? én azt hittem eltűntél és ezt nem csak hinni akarom hanem érezni is tűnj már el.csak ismerős legyél.