??

elég rossz ez az egész...mindenben én vagyok a hibás és folyton de tényleg mindig én kérek bocsánatot mindenkitől.oké okkal,mert ha flegma vagyok is bocsánatot kérek minden kis szarért bocsánatot kérek,hogy ne haragudjanak rám.és ok utána jó minden megint jóba vagyunk és most nem gondolok személyre csak képzeld,hogy egy baba.de ez olyan érzés mintha nem mondhatnám ki a véleményem,mert megakarnak folyatni a szavakban...mintha nem kapnék levegőt a sok szótól.mintha az lenne a dolgom,hogy üljek csendben és hallgassam a többieket és ne mondjam ki azt amit gondolok. és ha elszabadul a bolondság hülyéskednek jól érezzük magunkat tényleg nevetek olyan érzés tör rám,mintha ezt nem kéne,mert ez amit én csinálok gáz amit a többiek jó.ez nem ön sajnáltatás.és ezt most ne úgy vegyétek le mintha a többiek kárára írnám,mert nem, szeretem ha a barátaim boldogak jól érzik magukat.nem vagyok egy olyan típus aki beszél az érzéseiről egyszerűen nem megy nem tudom kibökni SENKINEK SEM.és most olyan érzésem van mintha ezt elolvassa egy ember aki ismer aki jó barát és azt gondolja,hogy csak ön sajnáltatom magamat és szánalmas vagyok amiért ezt leírtam.utálomeztazérzést.! de ezek a mondatok senkinek sem szólnak.