tud

az a szó, hogy NEM az nekem ritkán jön ki a számon...nem megy nem tudom azt mondani az embereknek, hogy nem és csak nekem lesz belőle galiba. és ezért csak magamat okolhatom egyszerűen túl gyáva vagyok ahhoz, hogy azt mondjam NEM. szeretnék nemet mondani de mindig attól félek, hogy mit fognak hozzá szólni az emberek...hogy milyen pofát fognak vágni. akkor is azt mondom hogy igen ha ahhoz a dologhoz egy csipetnyi kedvem sincs. félek attól, hogy megharagudnak rám és ezért sokszor nem mondom ki azt amit igazából gondolok.nem szeretek az érzéseimről beszélni, mert akkor úgy érzem magam mintha nem én lenék és csak megjátszanám magam.utálom ezt az érzést és azt is, hogy mikor álmodozom képzelek valamit és akkor észhez kapok, hogy hoppá a valóságban vagyunk és akkor úgy érzem magam, mint egy kis naiv 6 éves aki szánalmasan hajkurássza az álmait. csak azt tudnám ezt miért is teszem közhírré és miért is írom le?