feküdtem a másfél méteres fűben az eget bámulva. tőlem 100 méterre az ország út sok kocsi zaj. sikerült kizárni a hangokat és csak álmodozni. ahogy ott feküdten a fűben és néztem a színtiszta kék eget arra gondoltam, hogy nyugalmasabb pillanatot nem is kívánhatok. a pillangók úgy szárnyaltak felettem, mintha zene szólamra táncolnának. a szellő gyengéden fújt..és elszállt a halvány rózsaszín színű sálam. a nap úgy sütött, mint még soha az eső csepergett és halvány szivárvány keletkezett. hirtelen megzavarta a nyugalmamat a fűben lévő mocorgás. figyelmet, hogy mi lehet az és megláttam egy embert kezében a baba rózsaszín színű sálammal. felálltam és a szívem lüktetett..ismerős arc volt talán láttam már de nem ismertem. mikor felém nyújtotta a sálamat a kezünk egymáshoz simult és a szemembe nézett. akkor olyan furcsán éreztem magam nem voltam vele tisztában, hogy mit éreztem de valami furcsát. levettük egymásról a tekintetünk és hátat fordított majd elment a szívem úgy dobogott, mint még soha még egyszer hátra nézett. de többet nem láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése