le írhatatlanul érzem magam. egyszerűen a SZAKADÉK szélén érzem magam..pedig elég messze állok tőle. talán kezd minden a helyére jönni...de eközben olyan távolinak érzem pedig olyan közel álltunk egymáshoz..nem vagyok bele szerelmes ezt tisztán tudom. de távolinak ÉRZEM mégis egyben közelinek is. úgy érzem nem találom a helyem, mintha sötétség lenne..nem lehet megfogalmazni. mintha kívül álló lennék a sok ember között. nem tudom miért. zavaros minden. most meg hirtelen pofont adnék magamnak. sose vártam ennyire azt, hogy új iskolába menjek. nem akarom elveszteni és nem is fogom elveszteni az általános iskolás barátaimat. de annyira szeretnék mindent új lappal kezdeni. ahol még nem ismer senki és nem ítélnek el az alapján, hogy a másik mit mondott. talán ott más lesz minden. talán majd a nyáron minden megváltozik és jobb lesz majd minden. szeretnék szabadult lenni és nem az embereken rágódni..de ez nem ilyen egyszerű. folyton kis dolgok miatt is lelki ismeret furdalásom lesz.úgy élném a saját kis álom világom..de fel kell ébredni egyszer..olyan rossz mikor álmodozás közben azon kapom magam, hogy ez ÁLOM nem a VALÓSÁG. úgy szeretném ismét közel érezni magamhoz aki olyan jó barát és MINDIG megnevetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése